Századok – 1913
Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda forrásai és keletkezése - 355
A NAGYOBB GELLÉRTLEGENDA FORRÁSAI ÉS KELETKEZÉSE. 363 Foglaljuk össze az említett tényeket : 1. Gellért első segédpapjai névszerint vannak felemlítve, Walter, ki biztosan közöttük volt, nincsen megnevezve. 2. Míg azokról tulaj donképen csak azt halljuk, hogy megérkeztek és hogy a magyarul tudók jobb eredménynyel működtek, addig Walter többször közvetlenül lép fel. 3. Még ha kikerülhetetlenül szükségesnek is látszik, sem értesülünk arról, miként és miért jutott épen Walternek ez a fontos szerep. Állása az egyik esetben,1 jelenvolta a másikban2 úgyszólván magától érthetőnek van feltéve. Vizsgáljuk ezek után tüzetesebben az ismeretes párbeszédet. Feltűnő, mily nagy tere jut Szt. Gellért tréfás megjegyzésének a magyar dal zeneietlenségáről. A kisebb legenda szerzője csak érinti a szolgáló énekét és a malomról való megjegyzést is röviden említve az általános színezetű befejező mondatokra fekteti a fősúlyt. Ha visszaemlékszünk, hogy a Csanádi iskolában épen az ének tanítása jutott Walternek,3 világos lesz előttünk minden. Ez a párbeszéd nem feltűnő többé, ha felteszszük, hogy az, a ki elmesélte, különös érdeklődéssel viseltetett a megbeszélt dolgok iránt. Az illető csak Walter lehet, a ki az egyházi ének tanítója volt Csanádon. A népdalt mint idegen és egyházi ember, biztosan lenézte. Iskolájában pedig gyakran lehetett már alkalma, hogy ebbeli nézeteit a kellő gúnynyal ki is fejezze. Mily jól eshetett tehát neki a mélyen tisztelt Gellért hasonértelmű nyilatkozata ? Ha visszaemlékszünk még, hogy a nagyobb legenda önálló helyei Szt. Istvánt és Imrét nem ismerik mint szenteket és hogy Gellértet is rendesen »episcopus«-nak nevezik csak, bátran koczkáztathatjuk a feltevést, hogy »>Magister Waltherus«-tól vagy más kortárstól, a ki Waltertől hallotta a közölt dolgok legnagyobb részét, maradtak feljegyzések Gellért életéről. Hiszen majdnem magától érthető dolog, hogy Walter, ki . az új magyar egyház első vértanújával együtt tölthette életének javarészét, tanítványai számára, a kik a Gellérttől berendezett egyházmegyében voltak hivatva szolgálni az erősbödő keresztény hitet, megírta a szent martyr életének és működésének történetét. De ha nem is ő maga írta, szerencsének tekinthetjük, hogy ezen életrajzból egyes részek maradtak ránk. Hogy alkalmas rövid kifejezésünk legyen, Gellértnek e legrégibb életrajzát Walterlegendának fogjuk nevezni. Hogy Walter épen így írta le ama párbeszédet, érthető. 1 Endlicher, id. h., 219/220. 3 Ugyanott, 224. 3 Ugyanott, 221. V
