Századok – 1913
Történeti irodalom - Új könyvek - Váradi Antal: Régi magyar szinészvilág 307
TÖRTÉNETI IRODALOM. 307 táborozásáról, II. Apafi megválasztatásáról és végűi Erdély visszacsatolásával vonatkozásban Lotharingiai Károly és Carafía erdélyi szerepléséről, az utolsó nemzeti fejedelem haláláról és a Diploma Leopoldianum létrejöttének körülményeiről szólnak. A »Jegyezetek« során (95.1.) elsősorban Telekinek tulajdonítja Bánfiy Dénes bukását, holott a dolog másként van ; a bevezetésben a bethleni Bethlenek családjából valónak mondja Bethlen Gábort, pedig Karácsonyi János kutatásai óta kétségtelen, hogy az iktári és a bethleni Bethlencsalád nem azonos. Horváth István : Ammianus Marcellinus forrásai és hitelessége különös tekintettel a hunnokra. Budapest. 8°. 48 1. — Szerző azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy honnan merítette Ammianus Marcellinus a hunnokra vonatkozó tudósításait és hogyan használta föl forrásait ? Sorra veszi tehát azokat a forrásokat, a melyek Ammianust Sarmatia és Scythia leírásában segíthették. Az átvételek pontos meghatározása Ammianusnál nem könnyű feladat, mert úgy összeolvasztotta adatait, hogy csak körülményes következtetésekkel lehet az egyes adatok eredetét megjelölni. A Fekete-tenger vidékének leírásában különben a földrajzi Írókon kivül különféle térképekre is támaszkodott. Ezek : Ptolomaeus, Dionysius Periegetes és Agrippa térképei. Szerző több becses új eredményt is talált. Megállapítja pl., hogy Ammianus Ptolomaeust még tévedésében is követi. C. Julius Solinus művéről azt mondja, hogy egyáltalán nem szolgál a hunnokra nézve Ammianus forrásául. Meggyőzően bizonyítja szerző, hogy Ammianusnak az az adata, a mely a Maeotist a Fekete-tenger keleti részére teszi, nem azt jelenti, hogy a Fekete-tenger alakjáról téves felfogása volt az Írónak, hanem hogy a világtáj megjelölésében tévedett. Arra hogy Ammianus Dionysius Periegetes térképét valóban használta, sokkal meggyőzőbb bizonyítékokat talál, mint az eddig meglevők. Végül arra a kérdésre, hogy a hunnok életmódjára és vándorlására vonatkozólag honnan vette forrásait Ammianus, szerző ama véleményének ad kifejezést, hogy mivel irott adat a hunnokról nagyon gyéren volt előtte, közvetlen előadásokból nyert értesüléseket irt meg könyvében. A dolgozathoz a szerző térképet is szerkesztett Európa keleti részeiről, tekintettel Ammianus adataira. Váradi Antal : Régi magyar színészvilág. Kiadja a Kisfaludytársaság. Budapest, 1911. Franklin. 8°. 484 1. Ara 8 kor. — E gyűjtemény harmincz tárczaczikket foglal össze a magyar színészet vándoréveiből. Visszanyúlik a legrégibb időkig, megemlékezik Kelemen Lászlóról, az első magyar színészről, a vándorló társulatokról, különös kedvvel keresi elő a régi budai várszínház poros aktáit, elmondja Balogh István színigazgató pályáját, az állandó Nemzeti Színház megnyitását megelőző mozgalmakat s az 20*
