Századok – 1913
Történeti irodalom - Hartmann; August: Historische Volkslieder und Zeitgedichte. II. Band. Ism. Leffler Béla 294
294 TÖRTÉNETI IRODALOM. ^ eltiltásával, utóbb a párbajozok megbüntetésével kísérleteztek, de hatás nélkül. A mit azonban tiltó rendeletekkel és diplomatiai tárgyalásokkal kivinni nem lehetett, azt idővel maguk a viszonyok teremtették meg. A nagy fizetetlenség, a végházakra nehezedő nyomorúság, a politikai és vallásszabadság erőszakos elnyomása megszüntette a végbeliek vitézi életét is. A XVI-ik századdal a lovagias szellem is eltűnt. Takátsnak meleg közvetlenséggel megírt tanulságos könyvét letéve, beismerjük, hogy a benne összegyűjtött adatok magukban yéve is olyanok, hogy »akaratlanul lelkesedést és szeretetet keltenek mindenkiben, a kit az elfeszült kor közömbössége még meg nem ejtett.« DR. LUKINICH IMRE. 0 Historische Volkslieder und Zeitgedichte. Gesammelt und erläutert von August Hartmann. II. Band.1 München, 1910. Beck'sche Verlagsbuchhandlung. 4°. 354. I.1 Egyetlen egy európai népnek irodalma sem olyan gazdag a történeti népénekekben, mint a németeké. Ezen gazdagságukat már korán észrevették és igyekeztek a kevés példányban megjelent verses ujságlapokat részint magánosok gyűjteményeiből, részint a nagy könyvtárak homályából napvilágra hozni és újra lenyomatva, szélesebb körben megismertetni. Ezek a történeti népénekek minden túlzásukkal, minden elfogultságukkal az illető korok közfelfogásának leghívebb tükrei. Soltau énekgyüjteménye után a gyűjtők és magyarázók tekintélyes sora hirdeti a tárgy iránt folytonosan növekvő érdeklődést. A német történeti népének gyűjtőkhöz újabban August Hartmann sorakozott, a ki néhány évvel ezelőtt kezdte meg évtizedes buzgó munkálkodásának és gyűjtésének eredményét nyilvánosságra hozni. Hartmann tulajdonképen Liliencron munkájának akar folytatója és befejezője lenni, s így csak a XVI-ik századdal kezdi. Míg Liliencron kutatása egész Németországra kiterjedt, Hartmann szűkebb hazájából, Bajorországból indult ki, de azért tekintettel van a többi németországi könyvtárakra is. A korábbi gyűjtemények énekeit nem ismétli, csak akkor, ha teljesebb és jobb kiadást talált. Munkáját azonban különösen becsessé teszik az énekeket kísérő magyarázatok, a melyeket oly pontossággal és lelkiismeretességgel végzett, hogy ebben a tekintetben az összes eddigi munkálatokat magasan felülmúlja. Az első kötetben csak 1 A Századok 1911-ik évfolyamában Magyar vonatkozású német népénekek (1556—1697) czímen a szerző hosszabb értekezést írt, a mely külön is megjelent. A jelen ismertetés mintegy pótlásszámba megy. A szerző régibb dolgozatát »Mv. n. népénekek« rövidítéssel a különnyo» matból idézi.
