Századok – 1913
Történeti irodalom - Hartmann; August: Historische Volkslieder und Zeitgedichte. II. Band. Ism. Leffler Béla 294
295 TÖRTÉNETI IRODALOM. ^ néhány sor magyar vonatkozást találunk Frigyesről, a téli királyról szóló énekben,1 annál érdekesebb azonban a második kötet áttanulmányozása. A közölt 84 ének közül tizenhét minket, magyarokat közelebbről is érdekel. A második kötet nyolczadik éneke2 pl. rendkívül érdekes világot vet az országból elűzött protestáns lelkészek siralmas sorsára. A 14 versszakos ének tulajdonképen panaszdal, a melyben »Martinus Nowack« — a mint a versfők mutatják — Alsó-Meczenzéfből elüldözött protestáns lelkész búcsúzik hazájától. A bibliai Jób hite tükröződik vissza Nowack énekében, a midőn azt az erős bizodalmát fejezi ki, hogy az Űr idegen országban sem hagyja el az ő gyermekét. 10. Obschon all Güter mein Hinweg geraubet sein, Wird mir doch Gott bescheren Brot, Kleidung und ernähren Samt Kindern gross und klein. 11. Woran uns Gott verwundt, Dran macht er uns gesund. Ein Sohn habn wir verloren : Ein Sohn ist uns geboren. Gott Lobb der Freudenstund ! Még tanulságosabbak Hartmann följegyzései, a melyekkel •éneke egyes sorait kíséri.3 így megtudjuk, hogy Nowack-ot ötször akarták megölni. Első ízben 1658-ban, a mikor még koósi lelkész volt, Pálűy egyik várkapitánya két karmelita baráttal és néhány drabanttal berontott a templomába, a mikor épen istentiszteletet tartott. A várkapitány eretneknek és lélekkufárnak (»Ketzer und Seelen-Verführer«) nevezte el. A midőn védelmezte magát, a kegyetlen katona kardot rántott és le akarta vágni ; csak a karmeliták kérésére állt el szándékától. A második esetet 1600-ból nem idézi Hartmann. Harmadízben akkor forgott Nowack halálos veszedelemben, a midőn 1668-ban Alsó-Meczenzéfből néhány szomszéd nemessel Kassára, a nemesi congregatióra utazott. Űtjuk nagy erdőségen vitt keresztül ; Nagy-Ida közelében hirtelen 12 drabant támadta meg őket. Egyet lelőttek közülök, hármat pedig megsebesülve Jászóra vittek. Nowack ötödmagával szerencsésen megmenekült. A másik két esetről Hartmann nem szól bővebben. Ki-1 Hartmann I. kötet 25-ik szám 134—9. old. V. ö. Mv. n. népénekek. 89-ik old. F. 103. 2 104-ik számú ének ; Hartmann a második kötet számozását ott kezdi, a hol az elsőben elhagyta. 3 Y. ö. Hartmann könyvének 24—26-ik oldalait.
