Századok – 1913
Értekezések - DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ: Az első adó elméletéhez 281
AZ ELSŐ ADÓ ELMÉLETÉHEZ. 287 rendesen »villa Marc« néven szokták említeni a Márk nevű falvakat. És ha Márk falú Nagykanizsától északnyugatra határa Újudvarnak, akkor hogyan lesz ugyanaz a Márkfalu a távolabbi Csurgónál is határjelölő hely Nagykanizsától délkeletre, épen az ellentétes messzeségben? Knauz látva Fejér kiadásában a »mare«, a tenger szót Újudvar és Csurgó határleírásában, méltán megütődött és okoskodni kezdett, s okoskodásának vagy olvasásának eredménye a Marc és Marci olvasás. Ezen olvasás alapja nem az eredeti, hanem egy nagyon kései átirat. Hogyha a eredetiben Marc volt, ezt könnyen olvashatták Marénak és viszont. De hogy az eredeti marct szót miért olvasták mam-nak, ezt kevésbbé értem, s ezért sem tartom az 1193. évi oklevél dolgát teljesen és föltétlenül eldöntöttnek. De ismétlem, sem ezen oklevél hitelessége, sem a többié nem lényeges kritérium abban a kérdésben : földbér volt-e a »szabad dénárok« nevű jövedelem, vagy országos, királyi állami adó, a melyet egyházak és magánbirtokosok földjén is fizettek a királyi fiscus részére ? Ellenben »napnál világosabb« bizonyítékot lát Hóman egy 1224. évi oklevélben arra, hogy magánadomány területén királyok adományozták a szabad dénárokat és a csöbröket. Ám ezen oklevél az 1194. évi szentmáriahegyi oklevéllel összevetve csak oly értelemben lehet kifogástalan, ha föltesszük, hogy a Domokos bántól adományozott »szabad birtok «-hoz, a melyről a királynak kimondottan nem jártak csöbrök, a királyok hozzácsatolták a saját birtokukat, földjeiket és szőleiket is jövedelmeikkel, szabad telepeseikkel együtt ugyanazon falvakban (v. ö. 5. 21. 1. az én munkámban). Ez esetben már érthető, ha a királyok a megnevezett apátsági falvak szabad dénárait és csöbreit a maguk adományának nyilvánítják. Máskülönben pedig, mihelyt ezt az egye2tetést elejtjük, az 1194. és 1224. évi szentmáriahegyi vagy borsmonostori oklevelek szembekerülnek egymással s akkor az utóbbi oklevél több más borsmonostori hamisítvány társaságában már szintén azt a törekvést szolgálja, hogy a monostor megszabadúljon Borsnak és családjának zsaroló, jövedelmeket lefoglaló kegyurasága alól s a királyi kegyuraság védelme alá kerüljön. íme, így alakúi át a napnál világosabb bizonyíték semmitmondó ürességgé vagy egyik bizonysággá arra nézve, hogy a szabad dénárok emlegetése általában veszedelmes kritérium az oklevelek hitelességének kérdésében. Hogy egyháziak és világi birtokosok miért nem adnak ki okleveleket szabad dénárokról, mikor királyi hiteles oklevelet is alig ismerünk néhányat ez ügyben, ennek okait röviden elsorolom munkám 29. lapján s ehez most sincs más mondani