Századok – 1913

Értekezések - DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ: Az első adó elméletéhez 281

288 DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ. valóra. Nevezetesnek találja Hóman, hogy noha szerintem a szabad dénárok, a szabad telepesek, hospesek (helyesen : szabad magyar telepesek és hospesek, vendégtelepesek) specziális adója, földbére ... a városok csiráit alkotó, királyi földön alakúit hospes községek földbérét a XIII.-ik század elejéről is szép számban fennmaradt kiváltságlevelek sohasem nevezik >>liberi denarii«, hanem mindig »census« vagy »terragium« néven. De ez a dolog nem túlságosan nevezetes, mert Kálmán korának hospeseit nagy idő választja el a XIII.-ik század hospeseitől. Ez alatt a dénárok már inkább pondus alakban fejezik ki a földbért, a melynek neve — akár dénárokban akár pondusokban, akár fertóban fizetik — census vagy terragium. Ezt az idegen hospesek jobban meg is értették, mint a magyar szokásban kifejlődött, sőt már szokásból kimenő »szabad dénárok« kifejezést. Ám azért még sem való, hogy sohasem nevezik az oklevelek »liberi denarii« néven a hospesek földbérét. Munkám 16. lapján van az az adat, hogy Lendeger vendég megkapta 1211-ben II. András királytól körülötte és sógora Bertold kalocsai érsek körűi szerzett érdemeiért ötven vendég, hospes család nehezékeit és szabad dénárait, a melyek eddig a fiscust illették, örök tulajdonúi, a szabad elidegenítés, rendelkezés jogával. Mikor a király az ő földjén letelepült vendégek szabad dénárait vagy nehezékeit, földbérét valakinek odaadja, természetesen odaadja a vendégek lakta egész föld haszonélvezetével a tulajdonjogot is, legföllebb abban lesz a tulajdonos korlátozva, hogy a király nem engedi meg egykönnyen a tőle letelepített vendégek elűzését. No de ettől nem igen kellett tartani akkor, a mikor mindenfelé szívesen fogadták a települőket. Mikor a király servienseit, vagyis a földjein letelepült fegyveres szabad magyarokat és egyházaikat fölmenti a szabad dénárok terhe alól, akkor nem magánföldbirtokosok népét menti föl, hanem a saját birtokán élőket, tehát a tőlük előbb fizetett szabad dénárokat úgy engedi el, mint neki járó földbért s nem mint magánbirtokosok népeitől is fizetendő állami adót. A lelkészkedő papok igen érthető okból nem fizettek kegyuruknak, földesuruknak földbért, ellenkezőleg a földesúr gondoskodott falvainak lelkészeiről. Igen érthető tehát, hogy a király biztosítja a papság mentességét a »szabad dénárok« nevű földbér, sőt még a rendkívüli collecták fizetésének terhe alól is. A szabad dénárokkal kapcsolatosan a társadalmi osztályokról sokat kellett beszélni. Hóman itt is sokat nem ért. A civis és civilis közt a XI. században társadalmi osztálykülönbséget lát, noha a viszony köztük ugyanaz, mint a minister és ministerialis, ser vus és servicialis, famulus és familiaris, libertus és libertinus