Századok – 1913
Értekezések - DR. KARÁCSONYI JÁNOS: Világbolondító Tomko János 1
YILÁGBOLOXDÍTÓ TOMKÓ J A NOS. 3 Ettől kezdve hol Bécsben, hol Zágrábban vagy esetleg valami diplomatiai ügyben Rómában tartózkodik. 1635áprilisában, mivel nem tudta kieszközölni, hogy Boszniába mehessen, unokaöccse, Marnavics Tamás javára lemondott a bosnyák püspökségről, de még mindig nagyobb javadalmat remélt. 1636 szeptember 23-án megírja végrendeletét és 1637 április 1-én meghalt Bécsben vagy Zágrábban (és nem Rómában, mint előbb hibásan írtam). Látjuk e rövid életrajzból, hogy Tomkó János életében két nagy czélért küzdött : a glagolita (horvát) szertartásért és a valóságos püspökségért. Mind a két czél elérésében azonban roppant akadályokkal kellett küzdenie, és ő ezen akadályokat igyekezett is a maga módja szerint elhárítani. A horvát (glagolita) szertartás és a szerkönyvek kinyomtatása szükségessé tette annak kimutatását, hogy a horvát, illetőleg az olaszok szemében dél-szláv (schiavone) nemzet, nem valami újkori jövevény, hanem már évezredes múlttal bir ott a Balkánfélszigeten és jeles, világhírű emberek származtak belőle. Ezt Tomkó a következőképen akarta igazolni. Theophil, szlávúl Bogomil, apát, később püspök nevére hamisítva 1619 táján készített egy életiratot Justiniánról, állítólag szláv nyelven, tele szláv személynevekkel. Ezt lefordította latinra és egy kis magyarázatot csatolt hozzá, s abban e szláv neveket latinul és görögül értelmezte. E kéziratot odaadta Suares József nevű papnak, a kit 1622-ben Barberini Ferencz bíboros, az általa alapított könyvtár őrévé nevezett ki. Ugyanezen időtájt élt Rómában Alemanni Miklós nagyhírű tudós, és a vatikáni könyvtár hivatalnoka. Ez akkoriban fáradozott azon, hogy Prokopiusnak História arcana-ját Justinián császár életéről kiadja. Epen kapóra jött ezen tudósnak azon tudósítás, hogy van Justinián császárnak még egy szlávból fordított életirata is és az gyermekkorára nézve ismeretlen, új adatokat tartalmaz. Mivel Suares-sel jóbarát volt, ez átadta neki ezt a Justinián-féle életrajzot, Alemanni pedig az ismeretlen adatok felfedezésének dicsőségétől elvakulva, ezeket mint valami igazi Theophil értesítéseit az előszóba és Prokop művéhez csatolt jegyzetekbe belevette és Prokop híres művét ekként kibővítve adta ki 1623-ban Lyonban. Alemanni révén értesült tehát a világ arról, hogy Justinián császár és annak atyja Istók, tulajdonképen szlávok voltak, sőt theologiai ismeretét is Theophil apáttól, tehát egy prizreni szlávtól nyerte. Alemanni művéből átvette ez értesítéseket egyrészről Gibbons, másrészről Schafarik, s az egyik elterjesztette* e mesét a nyugati nagy nemzetek irodalmában, a másik pedig a szlávoknál. A későbbi kutatások bőven mutatták azonban, hogy az 1*
