Századok – 1912

Történeti irodalom - Sztripszky Hiador és Alexics György: Szegedi Gergely énekeskönyve XVI. századbeli román fordításban. Protestáns hatások a hazai románságra. Ism. Gagyi Jenő 220

220 történeti irodalom. 220 Szegedi Gergely énekeskönyve XVI. századbeli román fordításban. Protestáns hatások a hazai románságra. írták dr. Sztripszky Hiador és dr. Alexics György. (Budapest, 1911. 8° 232 lap.) Két irodalom történetére is fontos felfedezésről számolnak be e könyvben a szerzők. A »Beköszöntő«-ben Sztripszky elmondja, hogy egy 1516-ban nyomott könyv 1601. évbeli kötésében több más könyvészetileg érdekes töredék közt egy magyarból fordított protestáns oláh énekeskönyvdarabot talált, melyet jelenlegi tulajdonosáról Todoreszku-töredéknek nevezett el. E töredéket közlik fényképhasonmásban és átírásban, hasábosan mellékelve hozzá a magyar eredetit is. A lelet és a könyv nemcsak bibliographiai és philológiai becsű, a szerzők oly gondos és széleskörű feldolgozást adnak hozzá, hogy a magyar, sőt keleteurópai művelődéstörténetben is számottevő munkának tekinthető. Végig vezetnek a görögkeleti egyház egész történetén, ismertetve szervezetét, világnézletét s az idők folyamán vele érintkezésbe kerülő vallási és kuítúrhatásokat : a bogumilismust, a hussitismust, a reformatiót, katholicismust. A magyar irodalomban csak Jancsó Benedek hatalmas munkája : »A román nemzetiségi törekvések története« foglalkozik, tudtommal, behatóan e kérdéssel, mely magyar szempontból — ezer éves érintkezésünket tekintve — nagyon is fontos. A szerzők biztos kézzel rajzolják a közel rokon oláh és ruthén ethnikumot : e barangoló pásztornép a Kárpátok lejtőjén él legrégibb történelmi emlékeink keltekor, kis csoportokban húzódik be, magával hozván keleti vallású kulturátlan papjait ; egyházilag nem szervezik, az uralkodók nem törődnek vele, a keleti egyház pedig önmagától nem tud szervezkedni : nem ismeri a munkamegosztást, a mi a nyugati egyháznak világuralmat szerzett ; nem tanít, nem nevel, fegyelmet nem gyakorol, tizedet nem szed, tehát híveit nem is tartja számon, tanult papságot nem nevel, tehát a merev szertartási formákat megtartva, a babona külön magánvallássá fejlik kebelében. Papjai családos emberek, rendes jövedelmük nincs, ezért a babonát kamatoztatják, ők nyúzzák mindenféle czímen a népet, mint a püspökök őket ; az egész egyházi szervezet a szimonián alapszik. Ez elem későn kerül be, a mikor a kulturéletre alkalmas területeket a magyar és szász elfoglalta, az erdők közt húzódik meg, városalapításra sem tehetsége, sem szüksége nincs, s mire a háborúkban kipusztult magyar és szász helyére levonul a hegyekről és nomádból földmívelővé válik : akkora kulturkülönbség van közte s a régi lakosok közt, hogy ez máig sem egyenlítődhetett ki. A nyugati népeket civilisálta az egyház, őket éppen ez zárta el a mások civilisatiójától is.