Századok – 1912

Történeti irodalom - Sztripszky Hiador és Alexics György: Szegedi Gergely énekeskönyve XVI. századbeli román fordításban. Protestáns hatások a hazai románságra. Ism. Gagyi Jenő 220

történeti irodalom. 221 Érdekesen, színesen mutatják be a szerzők ezt a sajátos ethnikumot, meggyőzvén az olvasót róla, hogy e népről le kellett pattanni minden nyugati hatásnak, mert nem találhatott utat lelkéhez : saját találmányuk, a bogumil hit csak a babonát növelte, a husziták hatása csak socialis mozgalmakat okozott, s a reformatio sem eszmei tartalmával győzött, abból is végeredményben egyházszervezeti újításokon kivűl csak az anyanyelv egyházi használatát fogadták el, ezt is csak fejedelmi parancsra és országos nyomásra. A 81 lapos történeti bevezetés után külön fejezetekben tárgyalják a lutheri és kálvini reformatio térítő munkásságát az oláhok közt, megállapítva, hogy a jóval előbb megindult szász térítés minden fáradozása mellett is sikertelen maradt, mert német voltát nem tudta megtagadni, a kálvinista magyarok azonban sokkal nagyobb eredményt értek el, mint a hogy ma a köztudat tartja. A Karánsebes, Lúgos, Hátszeg és Fogaras vidéki kiváltságos oláh, az ú. n. boérság, mint katona, világlátott, iskolázott, magyar kulturális hatás alatt élő elem volt, s mint ilyen, megnyerhető az új hitnek. Valószínű, — a mit a szerzők azonban nem említenek — hogv ez az oláh nemesség nem is keleti vallású volt már az áttéréskor, elég adatunk van rá, hogy — legalább h az előkelőbbje — már előzőleg katholízált. A térítés itt olyan sikeres, hogy saját kebelökből kikerült művelt kálvinista papság vezetése alatt külön egyházközségekbe szervezkednek, s számukra még Coresivel Brassóban 1664-ben kiadatja Háportoní Forró Miklós a Molitevniket, ezt a homiliáriumot követi a Geszti Ferencz zászlósúr költségén 1586-ban Szászvároson kiadott Palia, Az előbbit (agenda) Heltaiból fordítják, az utóbbit (ó-szövetség) zsidó, görög és szerb nyelvből ; ennek fordítói Tordosi Mihály, az erdélyi oláhok választott püspöke, Hercse István karánsebesí prédikátor, Zákán Efraim ugyanodavaló tanító, Pestisei Mózes lugosi prédikátor és Akirie vajdahunyadi esperes. Lehetetlen, hogy e gyülekezeteknek énekeskönyvük is ne lett volna, hiszen a reformatio a biblia után rögtön ezt adta a hívek kezébe, s hogy az áttérés korán megindult, mutatja az 1566. szebeni országgyűlés végzése, midőn már van egy György nevű választott püspökük, ennek utóda Tordosi Pál (1569—1577), ezé Tordosi Mihály, a bibliafordító. Most végre előkerült az énekeskönyv is, ha csak töredékben is ; de reconstruálható Agyagfalvi Sándor Gergely 1642. évi kéziratos énekeskönyvéből, melyben a most felfedezett darabok mind megvannak. A szerzők kitérnek erre is, valamint a Viski János 1697. évi gyűjteményére, mely 15 újabb Szegedi-féle éneket és Szenczi Molnár Albert dicséreteinek fordítását is tartalmazza. Az utolsó fejezetben a töredék