Századok – 1912

Történeti irodalom - Csűrös Ferencz: A debreczeni városi nyomda története. 1561–1911. Ism. Hellebrant Árpád 54

.57 történeti irodalom. A XVIII. század nyomtatói már egyszerű mesteremberekké lettek. A debreczeni tanácsban sem ültek többé oly széles látókörű emberek, mint Komáromi Csipkés György, a »nagy« Martonfalviak, Köleséri, a tudós debreczeni papok. A nyomdai ügykezelés változása mellett a XVIII. században a censura is hatással volt a nyomda életére. A nyomda a XVIII. század küzdelmei daczára bármily szerényen, bármily szűk viszonyok között, de mégis fenn tudott maradni s meg tudta tartani fennállása folytonosságát annyi elnyomó törekvéssel szemben a XIX. század számára, mely azután a technikai föllendülés rohamosságával pótolta a XVIII. század mulasztásait. Első sorban olcsóságra s nagy példányszámra törekedett. Ezért nincsenek kiváló díszmunkák. Ez időben (1778-ban) jelent meg az első katalógus a debreczeni kiadványokról Margitai István nyomtatótól. Érdekes volna ennek egy példányát megtalálni. Tanulságos adalékul szolgálna bibliographiánkra. Ha végig lapozzuk Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárát, azt látjuk, hogy a debreczeni nyomda a XVI. században leghívebben szolgálta szülőjét, a reformásziót. A XVI., de még a XVII. században is a vallásos iratok voltak legkiválóbb termékei. Bibliafordítások, prédikácziók, polemikus iratok, énekes könyvek kerültek ki a debreczeni sajtó alól. 1574-től már elbeszélő költészetünk legérdekesebb s legjelentősebb termékei láttak napvilágot. így Csengeri András, Idari Péter, Ilosvai Péter (Toldija 1574-ben itt jelent meg Bod szerint először), Istvánfy Pál, Kákonyi Péter, Nagybányai Mátyás, Ráskai Gáspár, Sztárai Mihály, Valkai András, Varsányi György, Csanádi Demeter, Dézsi András, Huszti Péter, Batizi András verses munkái, ha mind nem is első kiadásban, de utánnyomásban Debreczent vallhatják terjesztőjükül. Jelentős volt a nyomda, mert ha figyelembe vesszük Szabó Károly munkáját, azt látjuk, hogy a XVI. és XVII. század magyar nyelvű nyomtatványainak számát tekintve, a debreczeni nyomda második helyen áll az ország nyomdái között. 1711-ig napvilágot látott 1789 nyomtatvány közül 262 Debreczenben nyomatott. Mint látjuk, a debreczeni nyomda a múltban mindenkor számottevő tényező volt, s ezért méltán megérdemelte, hogy a város az ország emez egyik legrégibb művelődési intézményének méltó emléket állítson. A munka szerzője ennek a feladatnak nagy lelkesedéssel felelt meg. Nemcsak a nyomda szellemi munkásságával ismertet meg, hanem nagy fáradsággal összegyűjtött adatok alapján a