Századok – 1912

Történeti irodalom - Hain Gáspár lőcsei krónikája. Ism. Iványi Béla 58

.58 történeti irodalom. nyomda külső történetét is feltárja előttünk különböző korokon keresztül. Szerzőt munkájában kettős czél vezérelte, s ennek megfelelően e könyv is voltaképen két részre oszlik. Egyrészt lehetőleg eleven, a száraz adatszerűséget kerülő előadásban igyekezett feltárni a nyomda fejlődésének menetét. Ez munkájának első része, a tulaj donképeni nyomdatörténet. A másik részben okmánytár formájában összeállította mindazon okirati adatokat, melyek a debreczeni városi nyomda történetére nézve fontosak, de egyszersmind forrásjellegűek. Nagyobb részletességet találunk a nyomda XVI. és XVII. századbeli fejlődésének megírásánál. Legérdekesebb korszaka is ez a nyomdának. A XVIII. és XIX. század kidolgozása már vázlatosabb. Ez utóbbi korszakban a levéltári adatok már bővebben álltak rendelkezésére, s a részletezést inkább a rájok való utalással pótolta. Az előző korok tárgyalásánál sokszor csak föltevésekkel dolgozhatott, melyeknek megokolását nem mellőzhette. Elismeréssel kell adózni szerző fáradozásáért, bár nem egy állítását vonhatnék kétségbe. Ezúttal két megjegyzést akarok tenni czikkem befejezéseként. Az egyikben helyre kell igazítanom műve 9-ik lapján levő azon állítását, hogy Geréb László állította fel Budán az első nyomdát. Ez téves. Fraknói már 1898-ban kimutatta, hogy a budai nyomda felállítására Karai László hívta meg Hesz Andrást. A másik megjegyzésemben pedig azon óhajomnak adok kifejezést, hogy szerző annyi fáradság mellett, melylyel e művét megírta, nagy szolgálatot tett volna a bibliographiának és a nyomda történetéhez hasznos adalékot nyújtott volna, ha összeállította volna a debreczeni nyomda termékeinek könyvészetét. Az irodalomtörténet nagy hasznátlátta volna. HELLEBRANT ÁRPÁD. Hain Gáspár Lőcsei Krónikája. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister és a M. Tud. Akadémia támogatásával sajtó alá bocsátja a Szepesmegyei Történelmi Társulat. A társulat megbízásából kiadták : Bal Jeromos, ár. Förster Jenő és Kauffmann Aurél. I. Bész. Lőcse, 1910. Felsőmagyarország történetére nézve fontos és nagyon becses adatokkal telt hatalmas nagy quartalaku kötet hagyta el ismét a sajtót. Sietünk is, mint örvendetes jelenséget, azt a körülményt, hogy szaktudományunk terén egyik becsesebbnél becsesb anyaggyiijtemény a másik után jelenik meg, megrögzíteni. Városok, vidékek,