Századok – 1912

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: A horvát történetírás zátonyai 1

-2 KARÁCSONYI JÁNOS. Bár csak annyira tudna magyarúl Gruber Dániel zágrábi egyetemi tanár és Tomasic művének a Vjesnik 1911 I—II. füzetének 76—113. 11. védelmezője, mint én horvátul ! Akkor nem sorozna engem is a soviniszta magyarok közé, mert irodalmi munkálkodásomból tudná, hogy én a magyarok között is épp úgy utálom a történeti hazugságot, mint a horvátok közt ! Tudná, hogy én éppen úgy megtámadtam a székelyekről szóló mesét, vagy a Szent-István nevéhez kötött hamisítványokat, mint most a horvát ócska és tarthatatlan meséket ! Tudná, hogy engem semmi más nem vitt reá arra a nagy és áldatlan munkára, hogy Tomasic művét végig olvassam, mint a történeti igazságnak az a nagy szeretete, a mely már 20 év előtt a Szilveszter-bulla koholásának kimutatására és a hamis oklevelek jegyzékének elkészítésére ösztönzött ! Személyes gyűlölet sem vezeti tollamat e vitában, mert hiszen én azokkal a horvátokkal, a kikkel ifjúságomban együtt nevelkedtem, jó barátságban voltam. Az 1910. évben pedig Zágrábban mind az egyházi férfiak, kezdve az érsektől, mind a világi tudósok oly szives jósággal fogadtak és irányomban annyi előzékenységet tanúsítottak, hogy én azokra mindig hálával és örömmel gondolok ! A ki előtt a történeti igazság becses, sőt roppant értékű kincs, az nem veheti rossz néven fölszólalásomat és megjegyzéseimet, mert hiszen, ha én a horvát nemzet múltjának tisztázásához valamivel hozzájárulok- nem szolgálatot teszek-e a horvát testvéreknek ? De most már igazán térjünk a dologra ! Az 1091-ik év mindenesetre páratlan fordulópont a horvát nemzet történetében. Megszűnt önálló királysága, kiszabadult a kelet-római birodalom és a keleti műveltség kötelékéből, a magyar királysághoz és ezzel a nyugati művelődés köréhez került ! Hogy ez esemény jelentőségét és lefolyását a horvátok tisztán lássák, annak sok és nagy akadályai vannak. I. Ilyen először is Tamás spalatói főesperest műve : a »História Salonita« eredeti néven : »Memoriale Thomae archidiaconi«. Maguk a horvátok (Racki, Krsnjavi) is elismerik, hogy Tamás főesperest erős olasz volt, a horvátokat nem szerette, sőt azoknak ellensége volt és így azok múltjával nem nagyon törődött.