Századok – 1912

Történeti irodalom - Bártfai Szabó László: Válaszom Horváth Sándornak és Friedreich Istvánnak 785

797 TÖRTÉNETI IRODAi.OM. Én hajlandó lennék azt a magyarázatot is elfogadni, hogy Hermannusnak a 995-ik évhez — félszázad multán bekövetkezett tényre vonatkozólag — csatolt »megöregedett« szava tulajdonképen azt is jelenthetné, hogy Gizella Magyarországon meg is halt. De ez lehetetlen, mert ha meghalt volna, akkor a jól értesült Hermann bizonyára nem elégedett volna meg »István özvegyénél, a császár nővérénél« a »consenuit« szóval. De ezzel különben is ellentétben áll az, hogy midőn Hermannus feljegyzéseit megkezdte, Gizella még élt, és ennyit bizonyára kellett is tudnia, mert különben nem elégszik meg azzal, hogy a 995. évre vonatkozólag Gizella férjhezmenetelét említse és egyszerűen hozzátegye, hogy azóta »megöregedett«. Ambrózy nagy súlyt helyez arra, hogy Hermannus mint hallgathatta volna el, hogy apácza lett az, ki István özvegye és a rómainémet császár nővére volt. De szabad legyen kérdezni, hogy miért szólott volna erről Hermannus, midőn elhallgatja a sokkal fontosabbat, azt, hogy miként bántak vele, miként fosztották őtet ki a királyi széken férjének utódai. Ha minderről még sem szól, annak egyszerű magyarázata az, hogy mindezt egyszerűen nem tudta. Sokkal nagyobb fontosságú és következményű események forogtak koczkán a trónért folytatott harczokban, mintsem hogy Gizellának most már súlylyal nem bíró személyisége és vagyoni érdekei figyelemre tarthattak volna számot. Miként van az, hogy Hermannus meg nem említi Aba esküjét, melylyel megígérte Henrik császárnak, hogy visszaadja Gizellának mindazt, mit István neki hagyott és a miből őtet kegyetlenül kifosztották. Miért nem említi, hogy a császár Péter és Aba ellen védelmezte István özvegyét, II. Henrik császár nővérét ? E helyett azt említi, hogy megöregedett. Ezt Hermannus és csakugyan 100 Aventinus nélkül is tudjuk és azt is tudjuk, hogy a szent király oldalán az ő szent művében szent cselekedetekkel állott ! A hallgatásnak más oka nem lehet, mint hogy Gizella személyisége a trónért való harczokban — melyekhez szava már nem lehetett — teljesen háttérbe szorult az akkori zavarokban. Jelentősége már semmi sem volt, mert különben Hermannus bizonyára nem szorítkozott volna a Gizelláról szóló tudósításában arra, hogy a 995. évre visszamenjen és ennél az évnél mondja, hogy Gizella férjhez ment és meg is öregedett. Fölösleges a hivatkozás arra, hogy Reichenau nem is oly távol esik Passautól. Először is megjegyezzük, hogy az akkori időkben és viszonyok közt bizony nagyon távol volt, másodszor pedig meg kell említenünk, hogy Gizellának kolostorba menetelénél bizonyára sokkal fontosabb volt az, hogy élete István utódai alatt veszélyben forgott és hogy védelme iránt III. Henrik császár a magyar királyokkal szerződést kötött. És mindezt Hermannus meg sem említi !