Századok – 1912
Történeti irodalom - Bártfai Szabó László: Válaszom Horváth Sándornak és Friedreich Istvánnak 785
796 TÖRTÉNETI IRODAi.OM. teljesen megbízható adata... a döntő«, Schmid munkája ismertetése alkalmából azért nem láttam szükségesnek őt újból idézni, mert — és inkább — csak általánosságban említettem azokat az adatokat, melyek.Gizellának Veszprémben vagy Passauban elhalálozása, illetőleg eltemetése mellett hozhatók fel. Hermannus azonban csak azt mondja, hogy Gizella Magyarországon jó tetteket gyakorolva megöregedett. Azt nem, hogy meghalt. Ez különös. Pauler ismételten idézi Hermannust, Hermannus-Aug-ot, Herimannust, reichenaui Hermannt és Hermannus Contractust és pedig úgy, hogy ki a forrásokkal nem foglalkozik, Herimannust és Hermannus Aug-ot és reichenaui Hermannt bízvást két személynek veheti. Paulernél Gizella halálára nézve Hermann szava a döntő, midőn ezt mondja (108. 1.) : »az öreg királyné még az országban volt (Aba idejében), ott is maradt, ott öregedett meg és sírját — legalább még századok múlva ott mutatták emlékkövét — a veszprémi székesegyházban találta«. Valóban nem szerencsés fogalmazás. Az öreg királyné megöregedett, még az országban volt. A megöregedés ellen észrevétel valóban nem tehető, hiszen Istvánnal együtt öregedett meg, de Pauler adós maradt annak bebizonyításával, hogy Gizella az országban halt meg és sírját a veszprémi székesegyházban találta. Sőt állítását gyöngíti a még szóval és azzal a mondásával, hogy »legalább ott mutatták emlékkövet«. Szabad legyen kimondanunk, hogy Pauler nem hívható tanú gyanánt Gizellának Veszprémben történt eltemettetése mellett. Az is valóban különös, hogy Hermannus a megelőző félszázadra visszamenő régi eseményekhez — melyeket ő is csak másoktól vett át, a 995. évre vonatkozólag mondja, hogy Gizella Magyarországon megöregedett. Igen, és pedig még István oldalán. Hiszen már István halálakor lehetett róla mondani, hogy jótetteket gyakorolva Magyarországon megöregedett. Ámde Hermannus később az ő saját maga idejéből való eseményeket ismerteti 1043-tól 1054. évig. Miként van az, hogy ha ő oly jól volt értesülve, mégis elégnek találja »István magyar királynak az özvegyéről, II. Henrik római-német császárnak a nővéréről« összes tudósításképen a 995. évnél annyit mondani, hogy midőn ő félszázad multán tudósításait irta, Gizella már megöregedett ! Hiszen sokkal fonotsabbak történtek azokban az időkben, mikről maga Hermannus ír. Miért nem mond Gizelláról mást, mint hogy megöregedett és miért nem említi meg, jól értesiiltsége ellenére, hogy István özvegyével, a római-német császár nővérével mily galádul bántak Péter — kibe István és Gizella reményüket helyezték — és Aba : István utódai, kik az özvegy királynét kegyetlenül kifosztották és szorongatták.