Századok – 1912

Történeti irodalom - Bártfai Szabó László: Válaszom Horváth Sándornak és Friedreich Istvánnak 785

TÖRTÉNETI IRODALOM. 795 tiszteletérc kápolna szentelésével magyar püspök a püspökségét alapító magyar király hitvese irányában adományával mutassa ki kegyeletét ? Es miért lenne egyáltalán kifogásolható az, hogy magyar emlékeknek külföldön megtartásához magyarok hozzájárulhassanak ? Annak idején én jártam utána, hogy Salamon király sírköve Polában kikerestessék és az ezredéves kiállításon bemutattassék. Brazza szigetén is kutattattam — sajnos, eredmény nélkül — egykoron ott létezett magyar emlékek iránt. A makranczi emléket, melyet Isualies reggiói érsek1

és a veszprémi püspökség kormányzója állíttatott Gizella királynénak, éppen én mentettem meg, nem egyszer, hanem talán kétszer is az elpusztulástól ; ámde a Veszprém mellett buzgólkodókat közönyösen hagyta az, hogy — ha töredékeiben is — de megvan az emlék. Ha Nagy Lajos, Mátyás emlékét Máriazellben, Aachenben, Boroszlóban vagy egyebütt megörökítő művek fentartásáról lenne szó, megbotránkoznánk azon, hogy fentartásukhoz magyar járulna ? Említsem a Rákóczi-emlékeket is ? Aventinust — azt mondja Ambrózy — nem invitálják tanúnak sem szívesen. Pauler — legyen szabad megemlítenem — nem szégyenlette reá hivatkozni. A mi pedig a mende-mondát illeti, hivatkozik Pauler Herimannusnál is mende-mondára. A kérdés csak az, hogy Aventinus honnan merített. Merített többek között éppen az Annales Altahensesből, melyeket pedig Pauler bőven idéz. A vitát Ambrózy Ferencz Herimannus Augiensisre való hivatkozással eldönti. Roma locuta, Causa finita. Az okoskodás ez : Herimannus szerint Gizella Magyarországon »megöregedett«, és ebből világosan következik, hogy »Veszprémben eltemették«. Ne vegye rossz néven Ambrózy Ferencz, hogy az okoskodást hiányosnak találom és azt el nem fogadhatom és nem járulhatok ahhoz a lekicsinyléshez sem, melylyel azok véleménye fölött mond döntő Ítéletet, kik oly merészek Gizellának Passauban történt eltemettetését állítani. Ismertetésem Herimannust nem említette. Igaz. De ez az én bűnöm, mert Schmid az ő munkájában nagyon is hivatkozik reá, mint erről, ha akart volna Ambrózy Ferencz, meggyőződést is szerezhetett volna, mely esetben nem emelt volna oly vádat, melynek alapja nincs. Vád tehát Schmidet semmiféleképen sem érheti. En pedig, ki III. Béla király emlékkönyvében hivatkoztam Herimannusra, midőn azt mondtam, hogy »a kérdésre — úgy hiszszük — Pauler Gvula szerint »az egykorú reichenaui Hermann rövid, de 1 A veszprémi püspökség alapításának kilenczszázados évfordulójára 1909-ben kiadott Schematismus Petrus Isualies-nek, a korábbi Schematismus Isualy-nak nevezi. 51*