Századok – 1912

Történeti irodalom - Bártfai Szabó László: Válaszom Horváth Sándornak és Friedreich Istvánnak 785

794 TÖRTÉNETI IRODAi.OM. Inkább sajnos az, hogy mi pedig Gizellának veszprémi eltemettetését még »házi kis ügynek« sem tekintettük. Azt is gondolom, hogy a véleményszabadság az ember ősjoga és szabadságunkban áll kijelenteni, hogy nézetünk szerint Gizella még Ambrózy Ferencz ellenkező döntése ellenére is Passauban nyugszik. Én azonban Gizella sírját »végérvényesen« nem helyezhettem Passauba sem záradékkal, sem e nélkül. Sőt hivatalos jelentésemben előadtam, hogy a tudósok közt ez a kérdés végleg eldöntve nincs ; sőt a Budapesti Hírlapban közölt ismertetésemben is, mely ellen Ambrózy Ferencz türelmetlen fölénynyel tiltakozni helyesnek találta, azt mondtam, hogy a kérdéssel foglalkozó két tudós magyar jezsuita közül egyik Veszprém, másik Passau mellett foglal állást. Ezt a kérdést azonban szavazással eldönteni nem lehet. És éppen ezért úgy vélem, hogy engemet nem érhet megrovás még Ambrózy Ferencztől sem azért, hogy Veszprém helyett most már én is — bevallom, Schmid fejtegetései szolgáltatták erre nekem az alkalmat — Passau mellé állok és Koller veszprémi püspököt is követem, ki erről annyira meg volt győződve, hogy Gizella hamvait Passauból az országba vissza akarta hozatni. Nem érhet megrovás és vád, ha Veszprém helyett Passaut mondom én is Gizella temetési helyének Ambrózy Ferencz ellenére és az ő ellenvéleményt kizáró határozatával idézett Herimannus Augiensis ellenére is, ki a nagyhírű reichenaui kolostorban élve és képzettségéről messze földön ismerve a 995. évre (!) vonatkozó feljegyzésében azt az értesítést tartja fenn a késő nemzedékeknek, hogy István király felesége is »megöregedett«, mi Ambrózy Ferencz szerint ellenmondást nem tűrő argumentum a mellett, hogy Gizellát Veszprémben temették el ! De »hát már nem lehet szó nélkül hagyni«, hogy azt merje valaki mondani, hogy a főpapság és egész ország kegyeletes kötelessége a Passauban emelendő emlékműhöz hozzájárulni. Ismertetésemben csakugyan mondtam, hogy kegyeletes kötelesség a leápolna méltó karba helyezéséhez hozzájárulni és ennek elsősége nem vehető el püspökeinktől. Ebben a szerény véleményemben sem látok olyast, min megbotránkozni, mit elitélni lehessen. Passauban van egy sírkő, mely azt mondja, hogy »itt van eltemetve« az első magyar szent király hitvese, és van egy kápolna, hol valaha a hozzá zarándokló magyarok megfordultak. Vájjon mi megróni való van azon, ha magyar püspök annak a királynénak sírkövét kívánja gondozni, kinek férje oldalán igen nagy része volt a magyaroknak a keresztény hitre térítésében és a magyar püspökségek megalapításában és kinek hamvait maga, Veszprém egykori püspöke, Koller akarta a hazába visszahozatni. Miért lenne megrovást érdemlő, hogy Gizella boldoggá vagy szentté avatásával és