Századok – 1912

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: A horvát történetírás zátonyai 1

A HORVÁT TÖRTÉNETÍRÁS ZÁTONYAI. Szent Pál apostol, midőn kénytelen volt a maga védelmére pár szót szólni, ezen ízléstelen és fölösleges dolog miatt ekként menti magát a korinthusiak előtt : »Factus sum insipiens ? vos me coëgistis !<< Ezt mondhatom én is ez irásom elején horvát testvéreinknek. Alig jelent meg ugyanis Tomasic művéről írt bírálatom, hírlapjaik telelármázták a világot, hogy én nem is értek Tomasic művéhez, mert hiszen nem tudok horvátul ! Nemrégiben pedig a horvát történeti folyóirat, a Vjesnik, ismétli ez állítást, és lehetetlennek mondja, hogy én olvastam volna Tomasic művét, mert saját nyilatkozatom szerint nem tudok sem horvátúl, sem más szláv nyelven ! Sőt azt is kisüti, hogy nem tudok francziáúl és csodálkozik hogy ez év elején Tomasic művéről írt bírálatom francziáúl is megjelent ! Micsoda gyarló és tudományos vitához méltatlan kifogások ezek ! Igaz, hogy azt mondtam, nem tudok horvátúl beszélni ! De nem mondtam, hogy nem tudok olvasni ! Vagy nincs horvát grammatika ? Nincs horvát szótár? S ha nekem kétszer, háromszor annyi időbe kerül egy horvát könyv olvasása, mint annak, a ki folyékonyan beszél e nyelven, kinek mi köze hozzá ? S ha nem tudok francziáúl, hát nincs fordító ? Tomasic maga mindenesetre másként gondolkozott rólam, mert 1910 elején sajátkezű ajánlatával küldte meg nekem könyvét. Már pedig minek küldte volna, ha engem képtelennek tart egy horvát könyv megértésére ? ! Mennyire megértettem TomaSic művét, világos bizonyíték reá az, hogy lefordítottam belőle a 116—118. lapokon levő, hét végső következtetést és, sajnos, senki sem kifogásolta fordításomat ! SZÁZADOK 1912. I. FÜZET. 1