Századok – 1912
Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: A török-magyar lesvetés módja 729
a török-magyar lesvetés módja. 733 ben magatokat, hogy török soha hatalmával semmit nem vett, hanem csalárdságával. Erősen vigyázzatok, hogy meg ne csalatkozzatok !«1 Ahoz, hogy a mieink a törökök minden ravaszságát és cselfogását eltanulják, természetssen idő kellett. Edd'g a nyílt, egyenes és személyes küzdelemhez voltak szokva, most egyszerre az eddig lenézett álnok és ravasz fogásokhoz kellett nyulniok, ha boldogulni akartak. A kényszerűség erre is rászoktatta őket. Azonban sok áldozatba, sok vérbe került, míg az új mestsrséget eltanulták. A XVI. század első felében bizony még napirenden volt a mieink veresége, ha a törökök cselvetéseit nem ismerték. Az egykorú jelentések világosan megmondják, hogy az ilyetén vereséget a mieink a törökök harczmódjában való járatlanságuknak köszönhették. Azaz hogy még nem ismerték a török ravasz fogásait és lesvetései' . 2 A XVГ. század másik felében azonban már az ilye" m-ről nem hallunk. A mieink is megtanulták a törökök csalárd fogása t. A cselre aztán ők is csellel feleltek, ч agyafú:tság s ravaszság dolgában még a örökön s túltefek. A nagyobb harczok hadi taktikájával is megismerkedtek, s a törököknek immár ismert harczmódját úgy igyekeztek hatástalanná tenni, hogy a maguk seregét rendesen ökörszarv alakban állították föl. Azaz visszatértek az őseik hadakozási módjához és taktikájához. Ennek köszönhették aztán, hogy helytállhattak a töröknek, s hogy kisebb erővel is sikert arathattak. A törökök harczmódjának eltanulása természetesen sok véráldozatba és sok időbe került. S a mieink nem ok nélkül tartották nagyra az e téren szerzett ismereteiket, s nem is a nemzeti hiúság szólalt meg bennük, mikor a XVI. században hozzánk küldött idegen zsoldosokról azt mondották, hogy kevés hasznukat vehetni, mert nem ismerik a törökök harczolási módját ! A dolog valósággal így volt ! A mint említők, a XVI. század másik felében a lesvetés és a leshárítás módját már a legkisebb végházunk őrsége is pompásan értette és rendszeresen űzte. Nemcsak : z egykorú magyar levelek, de a török basák panaszos levelei telve vannak a magyar vitézek les-1 Hadi ltr. Feldaeten, 1593. 1. 8. 2 Az 1540. évben példá'íl Keglevics Péter bán jelenti, hogy a törökök az ő népét Szentgyörgyvár mellett megverték, mert azoknak ravasz fogásait és cselvetéseit nem ismerték. »Famiiiares mei insecuti sunt eos, qui actum et fraudem ipsorum tu гея ru-TI hujusmodi ignorantes, dum ad eum ubi ipsae copiae latitabant insidiosque tetendissent ipsi familiares mei pervenissent.« (Cs. és к. áll. ltr. Hung. 1540. nov. 19. б felségéhez.) Ily módon verték meg a törökök ez évben Zrinyi János seregét is. (U. o. Zrinyi levele Ungnád Jánoshoz 1540. juni 19.)
