Századok – 1912

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: A török-magyar lesvetés módja 729

734 takáts Sándor. vetéseinek leírásával. A budai basák számtalanszor írják a leveleikben, hogy nincsen nap száguldás, lesvetés, útállás és kóborlás nélkül. Arról persze mélyen hallgatnak, hogy a törökök ép oly kedvvel űzték с harczi játékokat, mint a mieink. Minél ravaszabbul eszelték ki a lesrehozás módját és a les helyét, annál nagyobb volt a siker. Minden lesvetés az ellenségnek váratlan meglepésével és zavarba hozásával járván, ha sikerült, a bó zsákmány elmaradhatatlan volt. Ezért űzték a vitézek a lesvetést oly nagy kedvvel, kora tavasztól késő őszig. A lesnek legjobb ideje akkorra esett, a mikor a kévegabonát kalangyába rakták. Ilyenkor ugyanis mind a magyarnak", mind a töröknek bő alkalma nyilt a sarlóját más búzájába vágnia. A kánikula beálltával aztán egyidőre meg s.ünt a les és a harcz. A vitézek ilyenkor elhagyták a végházakat, s kiki övéihez birtokára rándult. De az ős zi napok beálltakor, a mikor a csatának ideje ismét megjött, kiki újra elfoglalta a helyét. A nyári szünetnek a tömérdek szúnyog és a légy volt az oka. A lesvetések alkalmával ugyanis néha napokig halálcsendben és egy helyben kellett a vitézeknek állaniok. A bogárzáskor és a szúnyogjárás idején ezt sem ember, sem állat ki nem birta. Zichy István uram, Nádasdy Tamás nádorispán főhadnagya írja 1555-ben julius 12-én : »most az csatázásnak nincs oly ideje, mert az bogárnak miatta sokáig nem állhatnak lesbe«. Ezért — úgymond — a vitézek haza kérezkedtek. De ha csatának ideje lenne, ismét megjönnek.' A !esre indulás és a lesvetés imígyen történt. A hossz i tél fergeteges napjain mindent jó előre meghánytak, vetettek és megállapítottak. Egy-egy lesnek előkészítése néha hónapokig tartott, s hogy sikere legyen, a ravaszságnak és a cselszövésnek minden csinyját-binját elő kellett venniök. Tudjuk példáúl, hogy a törökök hónapokig áltatták a nagy Túry Györgyöt ; barátságot színleltek s gyakran összejöttek vele ; a bég megígérte neki, hogy fölveszi a keresztény hitet. S mikor Túry György már teljesen bízott bennök, a végső találkán vette észre, hogy lesre hozták őt. Es ott veszett a kanizsai mezőn, legjobb vitézeivel együtt. A lesre indulás majd mindig éjjel történt. A legnagyobb óvatossággal, halálcsöndben indultak. Éjjel lovakon kimegyünk — írják a vitézek — s nap-nap után lónak hátán virradunk ! Nappal rendesen az erdőkben és a nádasokban rejtőzködtek, s csak éjjel álltak ismét seregbe. A sereg előtt járt a csatavezető (csapatvezető) hadnagy. A hátidjárókat a sereghajtó igazgatta. A kalauzokat, a nyomjárókat vagy a nyomnéző katonákat a 1 O. L. Nádasdy level.