Századok – 1912

Történeti irodalom - Gyárfás Tihamér: A brassói ötvösség története. Ism. –yr. 688

688 •történeti irodalom. 688 lek arra, hogyan alakultak, fejlődtek és részint módosultak is Kazinczy nézetei. Megtudjuk, hogy a milyen intranzigens volt Kazinczy nyelvújítási elveiben a harcz kezdetén, oly békülékenységet mutat élete vége felé. Ekkor már ő maga is kiegyeztető felfogást keres és nyelvújítási elveiből igyekszik a szélsőséges elemet kiküszöbölni, a mit már azzal is jelez, hogy felfogását synkn tismusnak nevezi. * Ennek az óriási anyagnak rendezésével, jegyzetes és magyarázó kiadásával megbecsülhetetlen szolgálatot tett Váczy János az irodalomtörténeti kutatásnak. Jegyzeteinek gazdagsága és az a szigorú filológiai lelkiismeretesség, mely egy esetben sem hagyja az arra szorulót felvilágosítás nélkül, a legteljesebb elismerést érdemlik minden szakember részéről. Rendkívül szorgalommal gyűjtött össze mindent, a mire a levelek olvasásakor szükségünk van. Ez a szorgalom és kitartás, mely huszonöt esztendeig kötötte ehhez a munkához Váczyt, annak a jele, hogv Kazinczynak és korának szellemében sok lelkesítőt is talált. Ettől a lelkesedésétől, hozzáértésétől és szorgalmától, nemkülönben az ő nagy munkabírásától várjuk még azt a munkát, a melyre ő érezheti magát nemcsak leginkább lekötelezettnek, hanem a leghivatottabbnak is : Kazinczynak és korának kimerítő monographiáját. DR. DÉNES LAJOS. Gyárfás Tihamér : A brassai ötvösség története. (Művelődéstörténeti monographiák. I. kötet.) Brassó 1912. 8.-rét. 327 lap, 25 képes táblával. Ára szerzőnél 3 К 30 f, kereskedésben 4 К 50 f. A hazai ötvösség eddig még meg nem írt történetéhez előmunkálatúl szánta Gyárfás ezt a szépen kiállított, gazdag tartalmú kötetet ; ha reménye beválik s hasonló kötetekben dolgozzák föl más ipari központok, helyesebben szólva czéhek történetét, az egykor nagyhírű magyarországi ötvösségről valóban lehet majd igaz képet nyújtani. Ne bántson minket az, hogy »hazai« és »magyarországi« ötvösségről beszélünk »magyar« ötvösség helyett. Hiszen jól tudjuk, hogy városaink magyarsága lassan fejlődött s még ma is vannak nagyobb városaink, a melyekben a magyarság kisebbség. A brassai ötvösség története tulajdonképpen nem más, mint a brassai ötvösczéh története 1367-től, a legrégibb írott emlék korától (Gyárfás a 10. és 11. lapon 1367-nek, az 5., 9., 12. és 13. lapon 1376-nak írja) a czéh megszűnéséig. A legrégibb meglevő, természetesen német nyelvű czéhszabályok 1511 ja-