Századok – 1912

Történeti irodalom - Hain Gáspár lőcsei krónikája. Ism. Iványi Béla 58

.59 történeti irodalom. családok, egyes intézmények oklevél tárai, krónikák, naplók, feljegyzések, számadáskönyvek stb. stb. kiadása egymást éri. De még nagyobb örömet fog kelteni a hazai történettudomány minden művelőjében és kedvelőjében az, hogy immár nemcsak a Magyar Tudományos Akadémia, nemcsak a magyar tudományosság központja, hanem vidéki focusok is örvendetesen kezdenek résztvenni ebben a munkában, a mi egyrészt helyes is, mert egy kis tudománybeli deczentralizálás senkinek és semminek sem fog megártani. Ebben a — mondjuk — mozgalomban, a vidéki történelmi társulatok közt mindig a legelső sorban járt és ott van ma is, a Szepesmegyei Történelmi Társulat. Igaz elismerést és bámulatot kelt bennünk, hogy ennek az aránylag nem nagy megyének intelligens eleme a magyar történettudomány előmozdítása érdekében milyen áldozatokra képes és hogy a mai czikornyás észjárású világban mennyi türelemmel, fáradozással, kitartással és a tárgy iránti bensőséges szeretettel dolgozik buzgón azon, hogy földjének, szűkebb hazájának a Nagy-Magyarországéval szervesen és szorosan összefüggő múltját kiemelje az ismeretlenség éjszakai homályából és közkincscsé tegye, elétárja azoknak, a kiket a régmúlt idők még érdekelnek, sőt mi több, tán még lelkesednek is érte. Bár az előttünk fekvő kötet első sorban helyi vonatkozású adatok becses halmaza, mégis a hazái művelődés-, jog-, közigazgatás-, ipar-, kereskedelem-, gazdaság-, egyház-, mű-, köztörténet, topographia, ethnographia, sőt genealógia stb. nem egy becses és érdekes documentumát találjuk benne. A kétszáz lapra terjedő első részben a volt lőcsei biró először elmondja, hogy milyen források után írta meg krónikáját, azután bevezetésképpen Lőcse városának rövid leírását adja, majd a szepesiek és a Szepesség keletkezéséről értekezve, 744-el, a magyarok honfoglalásával kezdi meg krónikáját. A X. évszázadból egy, a XI.-bői három évszámos adatot sorol fel, majd áttér a XII. századra, a mikor — szerinte 1108-ban — a Szepesség magyar birtokká lőn. 1190-ben a lőcsei apáczakolostor megalapítását említve, áttér a XIII. század tárgyalására, a melyben néhány nevezetes kolostor alapításán kívül elmondja a tatárjárást és Lőcse város alapítását. A XIII. és XIV. századokból sok érdekes és történelmileg is igazolható adatot sorol fel a szomszédos földrészek, igy pl. Bártfa, Eperjes történetét illetőleg. Szélesebb vonalakban a XVI. század második évtizedével indul meg a krónika, a mikor természetesen forrásai, mint pl. Sperfogel Konrádé, szintén már bőbeszédűebbek. Minél inkább közeledik a krónikaíró a saját korához, annál bővebb lesz elbeszélése, úgy, hogy a XVII. században már majdnem napról-napra feljegyzi az eseményeket.