Századok – 1912

Értekezések - NYÁRY ALBERT br.: Az utolsó magyar trónkövetelő. - I. közl. 32

-50 DR. BÁRÓ XYÁRY ALBERT. tak. Es a magyar légióban, mely 1861 elején már 2000 főből állott, s általán a magyar emigránsok között a míg egyre nőtt a befolyása Ágoston herczegnek, ugyanolyan mértékben csökkent a Kossuth Lajosé. Mind nyilvánvalóbbá lett a kormányzó állásfoglalása Crouy-Chanel herczeggel szemben, s a kicsinylés, a melylyel róla mindenkor megemlékezett, csak növelte a hívek ragaszkodását, ö maga, mint többször ismételte, a kérdés ezen oldalával nem foglalkozott soha, a mi, tekintve a Kossuthnál megszokott alaposságot, a mélybe látni vágyást, csak azzal magyarázható, félt belebocsátkozni a kérdés tanulmányozásába, nehogy meggyőzetni legyen kénytelen magát, ö eleye kimondotta, hogy nem áll a herczeg oldala mellé, hát csak vaskövetkezetességét akarta documentálni azzal is, hogy ha önmagán kell is erőszakot tennie, de ellenfele marad Crouynak. Az olaszországi emigratio a Nemzeti Igazgatóság tagjai közül legszívesebben Klapkával érintkezett, a ki különben is a legnagyobb szakértelemmel foglalkozott közülök a katonai kérdésekkel, míg Kossuthot inkább a nagy politika foglalta el. De nagyban hozzájárult a Klapka népszerűségének növekedéséhez az, hogy nem csinált titkot a Crouy herczeggel való barátságos viszonyából. Gyakorta meglátogatta az öreg herczeget, s nem egyszer találkozott nála Pulszkyn kivűl Bethlen Gergelylyel, Türrel és másokkal, a kik a régibb gárdából valók voltak. A légiónak tisztjei lassanként sorban megfordultak nála. Csak Vetter ignorálta az ő szokott feszes, hideg modorával, de ebben nem követték még a saját vezérkarában levő tisztek sem, a kik közül Teleky Oszkár a legelsők között volt, hogy kijelentette a Crouy-féle mozgalomhoz való csatlakozását. A Vetterrel, az ő rideg katonai szigora miatt különben is elégületlen tiszteket teljesen elhidegítette a parancsnoknak a Kossuth álláspontjára való helyezkedése. Nyáry a különben tehetséges és jóhiszemű Vetter vaskalapossága ellen azon találó megjegyzéssel protestált, hogy »ő kardos polgár és nem czopfos vitéz«. Különösen a szabadságharczban részt vett tisztek kezdtek zúgolódni az oktalanúl nagyra növelt fegyelem miatt, s egyszerre csak proclamátiók födték a pólai házak falait, a melyek Gaál Sándort mondják is nemcsak a magyar legio vezérének, hanem egész Magyarország fővezérének. Gaál ismert jó katona, 48-as ezredes volt, a kinek tábornoki kinevezése éppen publicálásra várt, mikor a világosi fegyverletétel történt, de azért mindenki csak mosolygott azon, hogy bizony mégis elvetették itt a sulykot. Am az idők jele volt ez a proclamatio mégis. Tudta mindenki, hogy Gaál élénk öszszeköttetésben áll Crouy herczeggel. Klapka a helyett, hogy a renitenskedő tisztikart felelősségre vonta volna, hogy kiengesztelje az elégületleneket, személyesen ajánlotta fel