Századok – 1912

Tárcza - Történetirodalmi szemle - 548

tárcza. 553 (Magyarország tört.) műveit. Meleg szavakkal emlékezik meg elhúnyt titkárunkról, Borovszky Samuról is.— A Revue Critique aug. 17-iki sz.-ban ugyancsak Kont I. mutatja be a szemle olvasóinak a magyar történeti irodalom kisebb-nagyobb jelentőségű termékeit (Adorján, Gárdonyi, Gombos stb. munkáit). Részletesebben szól Berzeviczy Albert »Béatrice d'Aragon, reine de Hongrie« cz. jeles munkájának II. kötetéről, a mely az idén jelent meg Párisban a Bibliothèque hongroise sorozatában. Kovács Ferencz a reformáczió jelentőségéről értekezik, de a mellett, hogy semmiféle új szempontot sem tud találni, még kritikai magaslatra sem igyekszik emelkedni. Ha jobban megragadja azt a gondolatot, hogy a reformatio pusztán culturális folyománya a lelkekben hosszú időn át lappangó, visszafojtott harcznak, akkor legalább valamelyes eredményhez juthatott volna. (Kolozsvári ref. collegium értesítője, 1911/12.) Laszowski E. a Desinec községházában őrzött okmányokból közöl két levelet, melyek a község privilégiumait megújítják ; az egyiket 1466-ban Frangepán Márton, a másikat 1495-ben Corvin Mátyás bán állíttatta ki. (Vjesnik kr. hrv.-slav.-dalm. zem. arkiva XIV. 1—2. 114—117. 1.). Málonyay Dezső és Sági János a Budapesti Hirlap 1912 aug. 20. sz.-ban (31—40 11.) kedves, igazi szépírói modorban elbeszélik Edvi Illés Aladárnak s barátainak a hainburgi kurgánban »Árpád sírja« ezímén kezdeményezett ásatását. Tiszteletet keltő, romlatlan lelkesedésük történelmi alapját nem kívánjuk a kritika serpenyőjébe helyezni. Norsic Vjekoslav Szamobor mezőváros levéltárából (fasc. 36. nro 13.) közli azt az adás-vevés szerződést, melylyel Auersperg József gyermekei Szamobor várát és szamobori birtokukat Erdődy Józsefre ruházzák. A vár és a birtok 1653—1763-ig az Auersperg-család tulajdona volt. (Vjesnik kr. hrv.-slav.-dalm. zemaljskoga arkiva XIV. 1—2 f. 105—108. 1.). U. o. [109—112.]. Norsié Vjekoslav Szamobor mezőváros levéltárából (fasc. IV. nro. 480.) közli az útmutatásokat, melyeket Zágráb megye a falusi bíráknak a reájuk bízott nép anyagi és erkölcsi ügyeinek gondozására adott. Oláh Imre Tuberoról értekezik. T. életrajza után művének fejezetek szerint való tartalmát adja, majd Bonfinival összevetve megállapítja, hogy T. önállóan dolgozott. Brutus Jánossal kezdve megvizsgálja, mely magyar írók használták T.-t kútfőül. Végűi jellemzi Tubero történetírását. (Podolini gymn. értesítője 1911/12.) Páclisan Zenobiusz a balázsfalvai »Cultura Crestina« cz. egyházi folyóirat ez évi 3., 6., 7., 9. számaiban behatóan foglalkozik a román egyház és a kálvinizmus egymáshoz váló viszonyával, kezdve Bethlen Gábor uralkodásával egészen a Rómával való unióig (1613—1700). Élénk temperamentummal megírt czikksorozat, mely a szerző tájékozottságáról tesz tanúságot, s a mely valószínűleg külön lenyomatban is meg fog jelenni. — Ugyancsak ő az említett folyóirat 8. számában felel Karácsonyi Jánosnak »Száz ezer baj, millió jaj egy tévedés miatt« cz. értekezésére s azzal a SZÁZADOK. 1912. VII. FÜZET. 36