Századok – 1912

Értekezések - NYÁRY ALBERT br.: Az utolsó magyar trónkövetelő. - I. közl. 32

AZ UTOLSÓ MAGYAR TRÓNKÖVETELŐ. él-A magyar csapat másodszor sokkal nagyobb számmal verődött össze, ezúttal már emigránsokból, s volt idő, a magentai győzelem után, mikor 6000 útra kész katona várta, liogy Napoleon franczia zászlót adjon a kezébe, s engedje meg, hogy nevének hangoztatásával törhessen be Magyarországba. Napoleon azonban erre nem volt hajlandó, mert már maga is sokalta a győzelmeket, s sietett megkötni a villafrancai békét, mire a reményében csalódott Kossuth Londonba, Teleky Párisba, Klapka Genfbe mentek. Az olasz kormánytanács fenn akarta tartani a légiót, de a Nemzeti Igazgatóság, mivel nem volt kilátás közeli háborúra, a légióra bízta, hogy határozzon sorsa fölött, s ennek az lett a következménye, hogy a túlnyomó rész a Magyarországba való viszszamenés mellett határozott, s így feloszlott a második legio is. A kik bíztak a jövőben, Olaszországban maradtak, s várták a háború folytatását, a melynek reményük szerint, át keilend majd csapni Magyarországra is. A volt legio egy részéből a híres piacenzai huszárokat szervezi Bethlen Gergely, a többi leginkább Garibaldi körúl csoportosúl, a tisztek egy része pedig a rendes olasz hadseregbe lépett. A legváltozatosabb sorsa a Garibaldista magyarságnak lett. A siciliai és nápolyi harczokban a dictator a magyarokból egy légiót szervezett, a mely előbb a Türr dandárához tartozott, aztán a 15-ik divisio Eber által vezetett 2-ik brigádjához, Mogyoródy ezredes parancsnoksága alatt. Mikor az annexio után Garibaldi letette a dictatorságot, a legio nem oszlott fel, a mint az a Garibaldi-féle többi szabadcsapattal történt, hanem a kormány engedelmével fennmaradva, a Comité rendelkezése alá jutott, a mely Vettert rendelte annak élére. A hivatalosan »Légioné Ausiliaria Ungharese«-nek nevezett csapat nemcsak a hazának, zászlónak, igazgató bizottmánynak esküdött hűséget, hanem kötelezte magát, hogy addig, »míg a Haza érdeke kívánja, katonáskodik külföldön, Viktor Emánuel, Olaszország lovagias királyának szolgálatában«. Az új légiónak további története egybekapcsolódik a Crouy-Chanel-féle actióval, úgy hogy csak ezzel együtt tárgyalható. Az eleinte csak 400 főből álló új magyar legio lett a Crouv trónkövetelési ügyének legexponáltabb támogatója. A tisztek egymás után tettek látogatást nála, s a ki csak egyszer is megfordult a herczeg társaságában, az már mint igaz barát tért oda legközelebb vissza. Leginkább mégis azzal kapcsolta magához az emigratiót, hogy Ígéretéhez képest, soha sem utasított vissza kérelmet. Pálóczy hálálkodva köszöni meg Brémából, a mit érte a herczeg az olasz ministeriumnál tett. Schneider és más emigránsok állandó napi segélyt húztak tőle, s egész családok az ő kenyerét ették. így nagyon sokan a lekötelezettek kategóriájába jutot-SZÁZADOK. 1912. I. FÜZET. 4