Századok – 1912

Tárcza - Történetirodalmi szemle - 548

I 552 tárcza. annak idején a separatisticus törekvés oka nem nemzeti, hanem felekezeti szempont volt : t. i. a reformatio elleni küzdelem megkönnyítése ; s nem horvátoktól indult ki, hanem magyar főuraktól, a mint már Erdődy Tamás bán 1607-ben is egy külön Horvátországról beszélt ; >>Hoc ferro — mondotta kardját rántva — si aliter fieri non potuerit, sectam istam a nobis eliminabimus ; tresque nobis adsunt fluvii, Dravus, Savus et Cola-pis, e quibus unum istis novis hospitibus sorbendum dabimus«. A közölt adalékok a következők : 1. Thomas Ko vache vioh : Catalogue praesulum Zágrábiénsium. Arkiv jugosl. akad. II. a 70. p. 198—199. Eszterházy Imre zágrábi püspök életrajza, melyben a horvátság főleg a következő részt szereti kiemelni : »Demum in obsequium foeminei sexus unanimi quasi consensu eo modo concludebatur, quod etsi Ungariae regnum eidem renueret, se haereditario iure subiieere, Croatia tarnen (eui per se corona competit, veluti quam habuerit antequam a D. Ladislao TJngariae aggregata fuisset) eiusdem haereditaria esse vellet. A tapintatosnak egyáltalában nem mondható eljárást a király udvariasan megköszönte, de a határozatot hozó bizottságnak lelkére kötötte, »ut summo secreto tecta maneant«; a magyar cancellaria elálmélkodott, a magyar főrendek megütköztek és Eszterházy Miklós neve »ubique odiosum« lett; 2. Pattachich Boldizsár (1663—1719) diariumából az eseményről megemlékező rész ; 3. Keglevich József grófnak (?) 1746-ból való feljegyzése, mely kiemeli, hogy Horvátország ura nem lehet más, mint a ki egyúttal Ausztriának, Stájerországnak, Karinthiának és Krajnának is ura. (A gondolat kapóra jön a trialista törekvéseknek, csak »Ausztriát « el szokás hallgatni !) (»Caroli du Fresne domini du Cange : Illyricum vêtus et novum, Posonii 1746. p. 201—206.) ; 4. Eszterházy Imre meghívó levele Keglevich Péterhez (Arkiv jugoslav. akad. Keglevichiana) ; 5. Rátkay Ádám gróf zengi és modrusi püspöknek a horvátországi rendekhez intézett levele, melyben — noha a Habsburgoknak rendületlen híve — tiltakozik a gyűlésnek határozata ellen (u. onnan) ; 6. U. ennek Patachich Boldizsár báróhoz és Erdődi Gábor grófhoz hasonló magatartás érdekében irt levele (Arkiv jug. akad. Acta annorum 1712—1713) és végül 7. Pálfy János bánnak Keglevich Péter bánhelyetteshez intézett levele, melyből megtudjuk, hogy utóbbi a gyűlés előkészítése idején méltóságáról lemondott. (Arkiv jugosl. akad. Keglevichiana.) [Vjesnik kr. hrv.-slav.dalm. zemaljskoga arkiva XIV. 1—2. f. 65—77. 1.]. Konrád Ferencz az alexandriai kor görögsége étkezéscinek és symposionjainak adja képét egy meglehetősen száraz és eléggé ismert adathalmazzal. Az értekezés csak folytatólagos, IV. része a szerző nagyobb, ugyanily irányú művének. (Nyitrai gymn. értesítője, 1911/12.) Kont Ignácz a Revue Historique f. é. máj.-jun. sz.-ban »Histoire de Hongrie« cz. alatt terjedelmesen és éles szemmel ismerteti a közelmúltban megjelent kiválóbb magyar történeti munkákat, a többek között gróf Andrássy Gyula (A magyar állam fönmaradásának és alkotmányos szabadságának okai), Márki Sándor (II. Rákóczi Ferencz) s Marczali Henrik