Századok – 1912
Történeti irodalom - Csomor Lajos: A kolozsmonostori benczés apátság és birtokai (1556-ig). Ism. Srs. 527
történeti irodalom. 527 véleményt akarta Ferenczi az irodalmi köztudatban erősíteni e szóban levő könyvével. S e szempontból nem sikertelen munkát végzett. KOYÁTS ANTAL. Csomor Lajos, A kolozsmonostori benczés apátság és birtokai (1556-ig). Kolozsvár, Gombos Ferencz könyvny., 1911. 8. r. 92 1. A szerző érzi s ki is jelenti, hogy tisztább, elevenebb képet rajzolt meg a kolozsmonostori apátságról, mint a milyent azok a történetírók mutattak be, a kik korábban foglalkoztak a monostorral. Szívesen elismerjük, hogy nem volt fölösleges vállalkozás történetének újabb megírása. Attól, hogy I. Béla királyunk megalapította, az 1556-iki saecularisatio eltörölte, sok vihar zúgott le az apátság fölött, de egy sem viselte meg annyira, hogy múltjának emlékeit végleg elpusztította volna. S mivel így az apátságról aránylag sok okleveles anyag maradt ránk, története, legalább külső kereteiben, eléggé részletezhető. Sőt a belső életéről beszélő írások sem hiányzanak s arról mindenesetre bővebben lehet írni, mint a szerző tette. Általánosságban szólva úgyis abban látom a munka legfőbb fogyatkozását, hogy a mily epikai bőbeszédűséggel tárgyalja le a sok unalmas birtokpert, oly szűkszavú lesz, mikor jog-, kultúrtörténelmi vonatkozásokat foglalhatna össze, sőt részletezhetne. Hangsúlyozom, hogy Csomor dolgozatát becses, szorgalmas és lelkiismeretes munkásság eredményének tartom, melyet érdeklődéssel tanulmányoztam. Érdeklődésem bizonysága legyen, hogy rámutatok hiányaira, fogyatkozásaira. Hogy az apátság történetével egészen szorosan összefüggő részletekhez siessek, csak futólag említem, hogy bajos volna bizonyítani, hogy a benczések megtelepedése a legtöbb helyen megelőzte a püspökség és egyházmegyei beosztás fölállítását s hogy a kolozsmonostori apátok rendszerint családias viszonyban voltak az udvarral. Kétségtelen azonban, hogy az udvar jóindulata vetette meg a monostor alapját s az gondoskodott további sorsáról is. Az erdélyi püspökökkel való küzdelmek, a tatárjárás okozta szenvedések után IV. Béla az apátság új megalapítója lett. A következő idők a birtokrendezés és védelem közt múlnak. Az ebben fáradozó apátok közül nem ismeri a szerző Albertet, a kinek 1293-iki szereplése nem éppen jelentéktelen.1 1 Balics: A róm. kath. egyház tört. Magyarországon. III/2. 180 í.