Századok – 1912

Történeti irodalom - Ferenczi Zoltán: Rimay János (1573–1631). Ism. Kováts Antal 524

történeti irodalom. 525 Nem tagadható azonban, hogy Rimay államférfiúi működésének egy pár részletét tanulságosan megvilágítja ; sőt pályájának második felét, a mely Bocskay mozgalmával kezdődik, általában érdekesen festi, noha az említett szerkesztésbeli fogyatkozások itt is észrevehetők. Különösen Rimay követi szolgálatait állítja elénk nagy részletességgel onnantól kezdve, midőn Rimay Bocskavhoz csatlakozik, megnyeri bizalmát s mint belső embere a kolozsvári, illetőleg medgyesi országgyűlésre is elkíséri s kincstartói, tanácsosi és titkári minőségben szolgálja. Ép e fontos állásában jut arra a meggyőződésre, a mely a béke ügyét mindenek közt első kérdéssé avatja. Bizonyára Bocskay számvetése összhangzásba kerül Rimay törekvéseivel, a melyeket Illésházy is hathatósan támogat. Voltakép Rimav csak Illésházy után indúl, Bocskay nevében követül jár nála s a győzelem eredményeit igyekszik a német és török udvarral szemben biztosítani. Viszont Illésházy is nem egy fontos kérdés szóbeli elintézését bízza reá mind a bécsi, mind a zsitvatoroki békére nézve. E szolgálataiért némi adományt- nyer Bocskay tói, de őszinte híve lesz az udvarnak s a zsitvatoroki béke pontozatainak végrehajtásában tetemes részt vesz. Első konstantinápolyi útját is ez ügyben teszi, mint Herberstein Ádám b. meghatalmazott bécsi követ társa. Megbízatása súlyos feladat elé állítja egyrészt, mivel a török kezén hagyandó falvak jegyzékét nem lehetett végleg megállapítani, másrészt, mivel a budai basa, valamint. a porta mindenféle ravaszságot felhasználtak, hogy a zsitvatoroki békének a török szöveg értelméhez képest, mely a magyartól eltért, szerezzenek érvényt. Huzamos ideig tart e követi utazás, ezer viszontagsággal kell Rimaynak küzdenie. Ferenczi napról-napra, pontról-pontra kíséri ez utazást és alkudozást, kiemelve a tárgyalások főnehézségeit, Esztergom, Kanizsa és Eger visszavételére irányuló kívánságaikat, a török megátalkodottságát, Rimaynak a porta hatalmas embereinél való ügyes forgolódását s a hosszas alkudozások sikertelenségét. Nem elég, hogy Rimay Konstantinápolyban oly sokáig időz, Budáról sem egykönnyen tud megszabadulni, mivel a bécsi udvar a hátralékos 50 ezer forint elküldését egyre húzzahalasztja, sőt azt kívánja, hogy annak elengedését eszközöljék a Budán tartózkodó követek. E közben Illésházy is meghal, a követek tovább tárgyalnak Budán, de kézzelfogható eredmény nélkül a hódolt terület határaira nézve. Á másik nevezetes működése Rimaynak Bethlen Gábor első fölkelésével függ össze. Thurzó Imre révén, a kinek bizalmasa volt, ő is Bethlenhez csatlakozott, de — úgy látszik — csak kénytelenségből s ideig-óráig. A beszterczebányai ország-