Századok – 1912
Értekezések - SZEGEDY REZSŐ: Az illyrismus és Gaj Lajos levelezése. - IV. közl. 505
514 dr. szegedy rezső. szik megoldani, mint a helyesírás kérdését : irat magának híveivel leveleket, melyek az egységes irodalmi nyelvet sürgetik s közli belőlük azt, mit közölhetőnek tart. Ilyen a Lizt iz Banata I. Mr-től 1834 október 2-áról keltezve ; azt kívánja, hogy legyen az összes délszlávoknak Pesttől Montenegróig közös irodalmi nyelvük, melynek szótárát és grammatikáját mielőbb meg kellene írni. Maga Gaj is az egységes helyesírásról szóló czikkben kiterjeszkedik az irodalmi nyelv kérdésére is, megemlíti azt a nézetet, hogy egy tájszólást kellene általánosítani s az íróktól ezt követelni; mások pedig a nyelvjárások összeolvasztásával akarják az irodalmi nyelvet megalkotni ; az első eljárás erőszakos, a másik mód meg mesterkélt ; ő az erőszaknak nem barátja, de a mesterkélten alkotott irodalmi nyelv elterjedésében sem bízik, ennek természetszerűen kell alakulnia. Gaj ezen czikkére való hivatkozással szól a kérdéshez Stoos Pál a Bratinzka rech-ben :1 oly irodalmi nyelvet óhajt, minő a német, mely egybefűzi az összes német törzseket, bármily tájszólás is él ajkukon. Berlics említett czikkében 2 az egységes helyesírásról szólva, sürgeti az egységes irodalmi nyelvet is. A Gajhoz intézett magánlevelekben is sokszor van szó ezen kérdésről : Tököli Szava 1835 január 28-án Aradról írt levelében 3 felveti a kérdést, mi legyen ezen nyelv alapja ; szerinte élő nyelv, tájszólás nem lehet az, mert ez nünden vidéken más és más ; alapjáúl csak a régi nyelv vehető ; legalkalmasabbnak kínálkozik a keleti egyház ószláv nyelve, melyet már senki sem beszél, de minden művelt szláv könnyen megért ; beszéljen ezentúl is mindenki a maga tájszólásában, de az író használja az egyházi szláv nyelvet. — Topalovics Máté 1835 deczember 28-án figyelmezteti Gajt, 4 hogy a Budán megjelenő Srpski Narodni List is hangoztatja a horvátoknak és szerbeknek közös irodalmi nyelvben való egyesülését s kéri, lépjen ezen lap szerkesztőjével érintkezésbe az iránt, hogy közös nyelvet használjanak. Míg ezen viták és levelezések folynak, addig szinte magától alakul meg az egységes irodalmi nyelv ; Gaj mind sűrűbben veszi fel a í;a/-szólásban írt költemények mellett a sío-szólásban Írottakat ; egyik legszorgalmasabb munkatársa, Babukics Alajos pedig, ki sokat foglalkozott a nyelv kérdéseivel, rábeszéli a kajszólásban írókat, minők Rakovac, Stoos, Vukotinovics, Blazsek, Maries József stb., hogy térjenek át lassanként a stokavinára, hiszen ez sokkal nagyobb területű nyelvjárás, mint a kaj-szóMs, 1 Danica I. 13. sz. a Ugyanott I. 31. 3 Pisma . . . 238. levél. 4 II. évf. 10—15. sz.
