Századok – 1912

Értekezések - FEST ALADÁR: Fiume a XV. században. 169 - V. közl. 489

490 fest aladár. 594 felnőtt férfilakos nevéből álló sorozat tehát nem tekinthető teljesnek. Annyiból azonban positiv alapot szolgáltat, hogy ez az 594 egyén tényleg fiumei lakos volt az 1436-tól 1461-ig terjedő negyedszázad folyamán ; — kevesebb tehát nem lehet számításunk alapja. A legalább is ugyanekkora számmal Fiúméban megfordult idegeneket nem vettük fel e jegyzékbe. A fiumei illetőség megállapítására nézve több körülményt vettünk számításba. Némely egyént az okmányok egyes helyeken kifejezetten mint polgárt (civis), vagy lakost (habitator), vagy mint ideiglenes lakost (ad praesens habitator) említenek. Mások mint fiumei ház- vagy szőlőbirtokosok említtetnek vagy mint városi tisztviselők ; vagy éveken át megtelepedett mesteremberek, szolgák vagy cselédek. Ismét másoknak csak itteni lakos feleségük vagy özvegyük van megnevezve, s e nőkről következtetünk vissza a férfiakra. A nevek megállapítása s az e neveket viselő egyének meghatározása, valamint illetőségük megállapítása még így is minden egyes személyre nézve külön bonyolult feladat volt. Először is a jegyző helyesírása éppen nem következetes, kivált a neki idegen hangzású szláv neveknél : ugyanegy személynek a nevét más-más módon írja. E miatt jegyzékünket alaposan kellett redukálnunk ; mert pl. kétségtelen, hogy Lucas Zamburich és Lucas Samburich egy és ugyanazon személyt jelenti. Szintúgy Zichover és Cichover ; Martinus Zatanni és Martinus Xatanni ; Vitus Zuanich, Suanich és Zovanich ; — Stephanus Russevich, Rosevich és Rossovich. E két-, sőt háromféle név is tehát csak egy-egy személyt jelöl. Még nagyobb nehézség, hogy ebben a korban a családnév még egyáltalán nincs megállapodva. Tulajdonképp még csak a keresztnév jelöli a személyt, s ezt jobbára csak valami találomra odavetett jelző határozza meg közelebbről : hol a foglalkozás (Stefanus cajipellarius ; Vitus sarctor ; Demetrius marinarius) ; hol az élő vagy elhalt atya keresztneve (ser Tonsa ser Nicole, Blasius quondam Antonii, Nicolaus quondam Doimi, ser Matteus quondam ser Donati) ; — másszor a származási hely, ország vagy nemzet (Christoforus de Pola, ser Castellinus de Pensauro, Jacobus de Veneciis, Paulus de Zagabria ; — Anza tuotonicus ; — Sigismundus de Alemannia, Paulus de Ungaria, Bernardus de Servia) ; — ismét másszor valami gúnynév, ragadványnév vagy beczéző név (Martinus dictus Grando, Georgius dictus Petach, Johannes dictus Salomannus, Antonius dictus Antonaz, Blasius dictus Blasuta stb.). De ebben sincs semmi következetesség vagy megállapodottság. A keresztnevet hol egyik, hol másik, hol több jelző hatá-