Századok – 1912

Értekezések - FEST ALADÁR: Fiume a XV. században. 169 - V. közl. 489

fiume a xv. században. 491 rozza meg, felváltva. A szereplő személyek azonosítása így igen nagy gondot igényel. Egy és ugyanazon személy hol mint Martinus aurifex (Ötvös Márton), hol mint Martinus quondam Dominiez (néhai Domokos fia Márton), hol mint Martinus de Segna (zengi Márton) szerepel ; e szerint három külön személynek volna vehető. A három személy egybevonása csak akkor lehetséges, a mikor később mint Martinus aurifex quondam Dominici, majd mint Martinus aurifex de Segna, — végül pedig teljes nevével : Martinus quondam Dominici aurifex de Segna is előfordúl. Minden egyes névnél nagy óvatosságra van szükségünk, a míg teljes határozottsággal egy személyhez köthetjük. Igen érdekes megfigyelni, miként lesz egy-egy ilyen jelző évek jártával állandóvá s miként válik mindjobban átöröklő családnévvé, mely már egyik nemzedékről átmegy a másikra. Erre is találunk példát, kivált a régi, előkelőbb gyökeres családoknál. Cresolich Pál bíró fia ugyancsak Cresolich Miklós ; Micholich Miklós bíró fia szintén Micholich János ; SpinzicJi Quirin tekintélyes polgárnak Márton fia ugyancsak a Spinzich nevet viseli. De számos a kivétel is. A fiu jelzői neve rendesen nem azonos az apjáéval. Az adriamenti olasz partokról beszármazott lakosoknál sincs még állandósúlt családnév, csak kivételesen. Ellenben a míveltebb Firenzéből került családok : pl. a Delbene, De Fantonis, Buonfioli családok tagjai már állandóan így szerepelnek ; szintígy a velenczei származású Pertusano, Barocci, Materello, Minio nevü egyének. Állandó családnevük van a német származású lakosoknak is, mint : Pernauser, Raunacher, Belsterfer, Burffl, Moderspacher stb. Általán azt látjuk, hogy a megállapodott családnév még az előkelőbb emberek kiváltsága ; természetesen először a nemes családok nyernek állandó birtokukról ily állandó nevet, míg a köznép embereit még sokáig egyénenkint változó jelzővel különböztetik meg. További nehézsége a lakosság száma megállapításának az a körülmény, hogy a feljegyzett egyének számát nem lehet egy időpontra — mondjuk : az e korszak végére eső 1460-iki évre — vonatkoztatni. Sokan azok közül, a kiket a korábbi évekből feljegyeztünk, 1460-ig már elhalálozhattak. Több esetben positiv tudomást szerezhetünk erről, mert okmányaink említik a haláleseteket (17 halálesetet jegyeztünk ki e 25 évről ; azonban jóval több lehetett, mert többnyire csak előkelő emberek haláláról történik külön említés). Azonban e fogyatékot bőven pótolhatják azok a lakosok, kikről az okmányokban nem történik név szerint említés, vagy a kik időközben felnőttek s az elhaltak helyére léptek, vagy a kik esetleg — mint kétségesek — jegyzékünkből kimaradtak.