Századok – 1912

Tárcza - Fraknói Vilmos: Magyar kultúrtörténeti tervezgetés az Atlanti-óczeánon 468

TÁRCZA. MAGYAR KULTÚRTÖRTÉNETI TERVEZGETÉS AZ ATLANTI-ŐCZEÁNON. A »Martha Washington« fedélzetén, 1912 màj. 14-én. A nemzeti kultúra jelentékeny érdekeiért folytatott küzdelemben vett sebek gyógyulását az óczeán síkjain, — csüggedő lelkem felélesztését a magán áldozatkészségnek csodálatot keltő kultúrai alkotásai között, az újvilág fővárosában keresem. Azonban a latin költő mélyértelmű mondása, bogy »a sötét gond a száguldó lovast nyergében ülve kíséri«, — a 7500 lóerővel haladó hajó utasára is alkalmazható. Ettől a sötét gondtól csak rokon gondolatkörben szabadulhatok. A mikor le kellett mondanom aggkorom eszményéről, hogy az örök városban a tudomány és művészet magyar munkásainak én nyújtsak otthont, életemben én gondoskodjam szükségleteikről, holtom után alapítványaimmal részt vegyek munkásságukban r ifjúkorom legelső eszményéhez tértem vissza. Tizenhat esztendős koromban (1859.), történeti tanulmányokkal foglalkozva szabad óráimban, figyelmemet megragadta az Akadémia pályakérdése, mely a magyar nemzet műveltségi állásának a vezérek korában vázlatát kívánta. Kísérletet tettem a föladat megoldására. Szerencsés véletlen úgy hozta magával, hogy gyenge dolgozatommal csak egy még gyengébb versenyezett a száz aranyért, melyet én nyertem el, azzal az értékes megokolással, hogy a sok kifogás alá eső munkában szerzője »történetírói hivatást árul el«. Az a szándék, hogy ezért hálám adóját lerójam és a magyar kultúrtörténet ellen intézett merényletemért elégtételt nyújtsak, helyet foglalt azon okok között, melyek arra késztettek, hogy a mikor vagyonom és jövedelmem nagy részét a Szent-István-Társulatnak ajánlottam föl, a kitűzött tudományos föladatok sorozatában legelső helyre Magyarország középkori kultúr-történetének megiratását állítottam.