Századok – 1912

Értekezések - NYÁRY ALBERT br.: Az utolsó magyar trónkövetelő. - I. közl. 32

AZ UTOLSÓ MAGYAR TRÓNKÖVETELŐ. éla vállalkozást. Befektette az üzletbe ő maga is egész vagyonát, s egy consortiumot alapított a gyárak új üzembe való hozatalára. Párisban a Vendôme terén levő fényes szalonban Crouy-Chanel Ágostonnál gyűlt össze ezen időben nap-nap után a főváros színe-java, s egy olyan pénzügyi genienek tartották a marquist, a ki rövid idő múlva működési körébe fogja vonni a fél világot. Voltak azonban sokan jó barátai között, a kik túlságosan merész és bizonytalan vállalkozásnak találták olyan nagy vagyont a kiszámíthatatlan Spanyolország üzleteibe fektetni be. S a kik így gondolkodtak, nem csalódtak.1 Ekkorában állott a marquis szerencséje tetőpontján. Diadalmasan sikerült 1830-ban befejezni azt a küzdelmet, a mely a czímer-usurpálás miatt még 1790-ben indult meg a többi Croy nevű család ellen. 1820-ban a rajnai törvényszék elutasította Ágoston marquist ezen keresetével, s a királyi udvari bíróság sem mondotta ki a czímerbitorlást. Most végre sikerült a marquisnak kicsikarni azon nevezetes ítéletet a franczia bíróságtól, a mely a belga Croy d'Havre, de Solre és d'Ulmen herczegi családokat a Crouy-Chanelekkel szemben nem Árpád-utódoknak mondotta ki. Az ítéletet, a melyet a Moniteur közölt ápr. 9-én, az érdekelt felek nem felebbezték meg. A sikerektől elkapatva a nagy pénzügyi vállalkozások közt másra, nagyobbra tört Ágoston marquis. Ferencz infansnak a mexicói trónt akarta megszerezni. A zsarnok VII. Ferdinand uralmától szabadulni óhajtó herczeg szívesen ment bele a kalandos tervbe, s 1827-ben generalis meghatalmazást adott Crouynak, hogy nevében eljárhasson az ügyekben s azonkívül ajánló levelet adott az angol ministerekhez, a kiknek támogatása szükséges volt a vállalkozás kiviteléhez. A terv már annyira részletesen meg volt állapítva, hogy kész ministeri lista volt a marquis zsebében, a melyen csupa franczia főnemes neve ezerepeit. A spanyol kormány azonban gyanút fogott a sok utazgatás, titkos tárgyalás láttára s a király rövidesen tudomást nyert az actióról, s egyszerűen megparancsolta Ferencznek, hogy nagyravágyó tervéről tegyen le. És a gyenge infans készséggel hajolt meg a parancs előtt. Ettől kezdve megszakadt volna minden összeköttetése Crouyval, ha kölcsönt nem remélt volna általa szerezhetni. Ám mielőtt ezen ügy dűlőre juthatott volna, elfogták a közöttük folyó egész levelezést, s az infans nem mert többé szóba állani a marquisval, a ki éppen ekkor különben is teljesen elvesztette Spanyolországban a talajt lába alól. 1 Germ. Sarrut : Les Droits des Árpád 45.