Századok – 1912

Értekezések - NYÁRY ALBERT br.: Az utolsó magyar trónkövetelő. - I. közl. 32

-38 DR. BÁRÓ XYÁRY ALBERT. A zsarnok VII. Ferdinand kiszámíthatatlan rendelkezései annyira aggasztották a franczia tőkepénzeseket, a kik az állami posztógyárakba fektették pénzüket, hogy egyszerre elvonták a további pénzfolyósítást s a nagyszerű vállalat rövidesen csődbe került. A felszámoláskor jóformán már csak maga Crouy volt érdekelve, s úgy látszott, hogy 16 millió passivával mintegy 21 millió activa áll még szemben, mire azonban lebonyolódtak az ügyek, a marquisnak egész vagyona elveszett. Ágoston marquis most a szomszédos Portugáliába ment, a hol természetesen Don Miguel herczegnek ajánlotta fel szolgálatait, mert hisz ő képviselte a zsarnoksággal szemben az ellenzéket, s az angol lapok már nyíltan írták, hogy a trónra jutott Miguelnek Crouy-Chanel marquis a kijelölt minister elnöke, de mire a hír valónak bizonyult volna, a politikai helyzet a trónpraetendens ellen fordult, s a marquis megint más országba mehetett új terveket építeni. Rómában jöttét már megelőzte híre, a mely az egész Európát bejárta, s a pápa és a szent collegium nagy várakozással fogadták, tőle remélve, hogy a pápai állam pénzügyi és közgazdasági ügyeit rendezni fogja. Hogy a helyzetet tisztábban lássa, néhány rövidebb utat tett Italiában, aztán Párisba tért vissza, hogy Róma és a franczia tőkepénzesek között megcsinálja a összeköttetést. A nagy conceptiójú tervek éppen megvalósulás előtt állottak, mikor az egész, nagynehezen felépített vállalkozást dugába döntötte egy szerencsétlen véletlennek közbelépése. A X. Károly trónját csak az imént elfoglalt Lajos Fülöp féltve még meg nem szilárdult uralmát, egész kémrendszert léptetett életbe, s a conspirálással meggyanúsítottak között ott volt Crouy marquis is. Ez időben már csakugyan fennállott összeköttetése Napoleon Lajos herczeggel, a kivel egy közös nagy ideája volt, az I. Napoleon régi eszméjének megvalósítása, a franczia-orosz szövetkezés.1 Ám az érintkezés rugóját nem ismerte a rendőrség, s hogy a veszedelmes embert lehetetlenné tegyék, különös módot eszeltek ki. Üzleti ügyei sok emberrel hozták össze, a kiket ellenőrizni nem tudhatott s így bizalmába férkőzött a rendőrség egy fizetett embere is, a ki előzetes megállapodás szerint hamisított utalványokat adott át a marquisnak a Banque de Francénál való beváltás végett, s mikor ezeket a chequeket gyanutlanúl bemutatta, elfogták oly bűn miatt, a mely ha reá bizonyúl, életével fizetett volna érte. Szerencsére sikerült kitisztázni magát, de bebörtönöztetésének ideje éppen elégséges volt arra, hogy az olasz pénzügyi maneuvre ezalatt kudarczot valljon. 1 Sarrut : Les Droits des Árpád 87.