Századok – 1912

Értekezések - FEST ALADÁR: Fiume a XV. században. 169 - IV. közl. 409

fiume a xv. században. 415 az evezőket, fonták a köteleket. Hogy ne kelljen mindig napon vagy esőben dolgozni, kisebb fabódékat, műhelyeket tákoltak össze a parton. így tudjuk egy okiratból, hogy a Castuából beszár­mazott Spinzich Quirin bőr- és fakereskedő két munkást fogad fel Zenggből, hogy számára evezőket készítsenek s megígéri nekik, hogy deszkából műhelyt csináltat számukra, melyben kényelmesen dolgozhassanak (mmbram de assidibus . . . in qua valeant apte laborare«) } E műhelyeken kivűl volt még a tenger partján ez időben a mészárszék is ; valószínűleg itt vágták a környékről szállított állatokat is ; a mi igen dicséretre méltó higiénikus eljárás volt. {»Extra portám terre fluminis sub macello.«) Más szembeötlő tárgy volt még a tengerparton egy nagy nyárfa, ép a kapu előtt, melyhez régi hagyományok fűződhettek. Számos fontos okmányt találunk e fa alatt keltezve.2 Enyhe árnyéka alkalmas találkozóhelyévé tette a fiumeieknek s a hajó­kon érkezett idegeneknek. A tanácsvégzéseket valószínűleg e fa alól is kihirdették azoknak, kik a tengerparton voltak elfog­lalva ; hisz nappal a férfinépnek javarészt itt akadt dolga. E magá­nyos fához nyílván régi, szentelt hagyományok fűződtek. Még e korszak elején is, 1437-ben, ősi középkori szokás szerint e fa alatt ítélkeztek a bírák, s talán ezért volt később szükség ismételt szigorú tanácshatározatokra, hogy csakis a loggiában hozott ítéletek érvényesek.3 Ebből a régi hagyományhoz való szívós ragaszkodásból magyarázható talán, hogy a XVI. században a törvénycsarnok kikerül a városból, ép arra a helyre, — a kapu­val szemben — a hol elébb e fa állott. A parti sík innen kelet felé a Fiumara torkolatáig húzódott, mely akkor még nem a mai medrén át ömlött a tengerbe. (Az új mederbe való átvezetés munkálatai csak 1847-ben kezdődtek gróf Széchenyi István jelenlétében s az ő rendeletére.) 4 A Fiumara akkor a mostan kikötőül szolgáló csatornán át folyt ; hordalékát a nyugat felé tartó tengeri áramlat a város elé vitte s ott rakta le, kijebb építve, szélesítve a tengerparti földsávot.6 A folyó tor­kolatánál levő jobboldali földcsúcsot, egyúttal a fiumei terület 1 L. C. 1440. X. 5. 2 »sub arbore que est in littore maris ante portám terre fluminis« (1438. VII. 31.) ; — »sub arbore populea que est ante portám t. fl. (1438. VIII. 1.) ; — »sub arbore ante portam t. il. a mari (1439. IX. 21.). 3 1444. XII. 23. (207. 1.) és 1445. VII. 23. (230. 1.). — 1437 május 3-án a kapitány és a birák »sub arbore quod (sic) est ante portam terre fluminis« hoznak Ítéletet. L. С. 4 Tomssich : Notizie storiche, 395. 1. 5 Zátonyról is találunk említést : oSecca que dieitur Brod xaloxaz <L. C. 732. 1.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom