Századok – 1912

Értekezések - KRAJNYÁK EDVARD: Egy cseh történeti folyóirat - II. és befejező közlemény 362

370 krajxyák edvárd. Wolf az újkori történet összes forrásait régi szokás szerint két nagy csoportra osztja, a tulaj donképi emlékek és a hagyományos források csoportjára. Maga is elismeri, hogy bajos ezt a felosztást mindenütt keresztülvinni. Mielőtt a szerző áttérne a tulajdonképi történetírásra,legelőször az újkori történetírás technikai előföltételeit iparkodik tárgyalni. Legfontosabbnak tartja a póstaügyet, mint a gyors és biztos tudósítás eszközét ; ide tartozik továbbá a sajtó, a könyvkereskedés és a nyilvános könyvtárak. Ezek mind döntően befolynak az újkori történetírásra. Csak azután fordul a források tulaj donképi kritikájához. Ezt tán kissé terjedelmesen teszi. Midőn a historiographiai jellegű tulaj donképi források megbecsüléséhez fordul, fájdalmasan kell elismernie, hogy eddig egyetlen egy komoly kísérlet sem történt az újkori történetírás történetének rendszeres előadására, csak monographiákról lehet szó. Wolf nagy érdemet szerzett már avval, hogy kritikailag összeállította az idevágó főmunkákat, a melyeket az irodalomtörténeti szakba való legfontosabb gyűjteményes munkák megbirálásával s a biographikus főbb kézikönyvek áttekintésével egyesít. E jegyzékben teljesen hiányzik az idevágó szláv irodalom; azonkívül az olasz, francia s német művek egész sorozatát hozza fel Susta, a melyeknek szerinte ott kellene lenniök. Mindazonáltal e vázlat valóságos tudományos tett, a mely kiindulópontúl szolgálhat további tanulmányokra , különösen el kell ismerni azt a szorgalmát, a melylyel a szerző az életrajzi irodalmot összegyűjtötte. Nagyon terjedelmes és gazdag fejezetet szentel Wolf a publicistikának. Ez az első kísérlet hírlapoknak mint történeti forrásnak rendszeres megbírálására, összekötve az újabbkori journalistika fejlődésének vázlatával. A történeti szakfolyóiratokat tárgyaló fejezet inkább a bibliographiai segédeszközök alosztályába való, egyébiránt érdekes és gondos tanulmányon alapuló fejezet. Az emlékiratoknak, a melyek a historiographiai források közül az új korra a legfontosabbak, Wolf joggal sok helyet szentelt. Felsorolja a legfontasabb e fajta műveket, a melyek Franczia-, Angol- és Németországban napvilágot láttak, kivételesen megemlékszik orosz kiadású emlékiratokról is, s áttekintését oly gazdag bibliographiai megjegyzésekkel kiséri, hogy itt tapasztalt szakember is sok új adatra akad. Különféle encyklopaediák, szótárak s hasonjellegű más segédeszközök széles áttekintésével, a melyek keletkezéséről és elterjedéséről Wolf bőven s a tárgy bámulatos ismerésével értekezik,