Századok – 1912

Értekezések - KRAJNYÁK EDVARD: Egy cseh történeti folyóirat - II. és befejező közlemény 362

EGY CSEH TÖRTÉNETI FOLYÓIR AT. 371 fejeződik be a hagyományos források csoportja s a szerző áttér műve második részére, a szó tulaj donképi értelmében vett emlé.kekre. Itt majdnem egészen szűz talajon áll. Az ő érdeme, hogy elsőnek vállalkozott az újkori oklevélhanyag rendszeres diplomatikájára. Az oklevelek első nagy csoportja, a melyet Wolf fejteget, az állami szerződések. Különös csoport gyanánt emeli ki a concordatumokat ; a melyekkel együtt az egyházi jog körébe való legfontosabb műveket jellemzi. A másik nagy osztályt képezi az »innerstaatliche Gesetzgebung in Deutschland« feliratú fejezet. Itt a szerző a birodalmi gyűlés aktái mellett rendre vizsgálat alá veszi az udvari intézményeket, az országok egyházi szervezetét s az egyes német területek törvényeit. A Wolftól összegyűjtött anyag bősége éppen e részben figyelemre méltó s a kutató sok értékes dolgot talál itt. Az államkormányzat egyéb ágait kénytelen volt figyelmen kivűl hagyni. Azonban a gazdasági élet különféle oldalai az újabb időben oly szorosan együtt fejlődnek a politikai viszonyokkal, hogy a tisztán politikai történetírónak sem szabad őket elhagynia. Azért óhajtandó volna, ha Wolf ezekre folyton s rendszeresen figyelmet fordítana. így pl. nem találunk a könyvben rendszeres útbaigazítást az adó- vagy pénzügyről, a kataszterekről, a vámügyről, kereskedelmi szerződésekről stb. Csak alkalmilag -érinti meg a bureaucratia fejlődését, a mely az újkori állam csontváza. Helyén volna legalább pár szó a katonaügyről. A XVI. század történetírója nem érti meg V. Károly és II. Fülöp politikáját, ha nem ismeri pénzügyi viszonyaikat. Az utolsó főrészben a szó igazi értelmében vett acta politica kerülnek tárgyalásra. Wolf felosztja őket olyanokra, a melyek szóbeli, és olyanokra, a melyek írásbeli tárgyalásokból folytak s ezekhez csatolja azokat, a melyek tartós diplomatiai érintkezésből fejlődtek. El kell ismerni, hogy Wolf első kísérlete sok érdekes eredményt mutat fel. Az író itt rövid áttekintését adja az állandó követségek és az európai diplomatiai szokásos jog fejlődésének, a mely sok történetírót eddig kevéssé értékelt körbe vezet be. Felosztván és megbecsülvén a politikai iratok kategóriáit, kísérletet tesz az egyes iratok általános biológiájával, szemügyre véve keletkezésük s hatásuk különféle állapotát első fogalmazásuktól egészen az irattárba való elhelyezésükig, még pedig igen sikerült módon. A könyv az újkori politikai iratok legfontosabb gyűjteményeinek s az evvel foglalkozó társaságok jegyzékével végződik. A mű általában erőszakos befejezés benyomását teszi az olvasóra. Annyi mindenféle kérdésre marad adós. Végűi az ismertető hálálkodik a szerzőnek bátor kísérleteért. Bidlo János a grunewaldi csata 500 éves emléknapja alkal-