Századok – 1912

Értekezések - SZEGEDY REZSŐ: Az illyrismus és Gaj Lajos levelezése. - II. közl. 345

AZ ILLYRISMUS ÉS GAJ LAJOS LEVELEZÉSE. 355 vu pccstJcu leta 1831. (A hon képe 1831. nyarán.) A hon anyja, ki egykoron fényes koronát viselt, sötét éjjel, gyászruhában jön a Száva partjára ; hívja fiait, de hívó szavára nem hangzik válasz ; elmegy dicső csaták színhelyére, de itt sem találja fiait ; szemének hulló könnyei áztatják a vérmosta mezőket ; keverves a panasza : más nemzeteknek felderült a dicsőség napja, büszkék hazájukra, de az ő földjére homály borúi, őt kerülik gyermekei, a kik elfelejtették anyanyelvüket és idegent tanulnak. De végre jön egyik fia Zágráb felől s vigasztalja, hogy ott lelkesedik az ifjúság, mely meg fogja védeni anyanyelvét és nemzetiségét. Kusevics röpirata, Stoos allegóriája és az ifjúság lelkesedése •előkészítették a talajt Gaj Lajos számára, a ki Zágrábba jött, hogy hozzálásson Kollár Jánossal szőtt terveinek megvalósításához. Maga köré gyűjti az ifjúságot és hirdeti neki a Sláivy dcera eszméit és a horvátság legközelebbi feladatát : a szétdaraboltságában tehetetlen délszlávság erőinek egyesítését önálló, idegen befolyástól mentes kultura fejlesztésére, politikai életének függetlenítésére. S ott találjuk körében Stoos Pált, Derkos Ivánt, Rakovac Károlyt, a ki Gaj hatása alatt kilép az állami szolgálatból, hogy tisztán a nemzeti munkának éljen, Smodek Mátyást, a ki a nemzeti nyelvnek az iskolákba való bevitelén fárad, Maries Józsefet, a ki folyton csak az egységes délszláv irodalmi nyelv megalkotását sürgeti, Babukics Alajost, a ki költeményekben hívja fel a délszlávokat a testvéries egyesülésre, Vakanovics Antalt, a ki 1832 jan. 5-én Károly városból írt levelében hangoztatja, hogy paradicsomi gyönyör a halál annak, a kinek rabságot és »magyar gazságot« kell elviselnie.1 A jogakadémiai ifjúság 1832-ben már máglyára hordja a magyar könyveket, melyeket nem régen lelkesedéssel forgatott és áldozatok árán is megszerzett, s eljár Smodek Mátyás előadásaira, a ki az akadémia tanáraitól 1832-ben engedélyt nyert, hogy az önként jelentkezőket horvát nyelvre tanítsa ; ezen előadásokat felhasználja az ifjúság arra, hogy magyarellenes tüntetéseket rendezzen ; az ifjúság kezd politizálni : Kunder József clericus ódában üdvözli az új bánt, Vlasics Ferencz bárót és Ozsegovics Tstvánt, a kit Gaj is ódában magasztal. Ezt az ifjúságot felkarolja a 60 esztendős Draskovics János gróf, aki anyagi áldozatokkal támogatja ezt a mozgalmat, társadalmi rangjával tekintélyt kölcsönöz az ifjak lelkesedésének, mely behatol a megyegyűlésekbe és a száborba is és érezhetővé válik az 1832-iki országgyűlésen. 1830-ban még szinte tehetetlenül állanak a horvát küldöttek 1 Pizma . . . 276. levél.