Századok – 1912

Értekezések - FEST ALADÁR: Fiume a XV. században. 169 - III. közl. 328

342 FEST ALADÁR. —" FIUME A XV. SZÁZADBAN. a megrendelő adományozó bocsátja rendelkezésére ; azonkívül fizet neki az egész munkáért 60 aranyat.1 A templomra való felügyeletet a tanács külön gondnokokra, gastaldiókra bízta.2 A főtemplom belső felszereléséről is találunk adatokat a közjegyzői okmányokban. így 1442-ben a község az egyházat új szentségházzal (tábernaeulum) látja el, mely a német származású Belsterfer János fiumei ötvösnek készítménye és 14 márka és 6 uncia súlylyal bír. Ez új szentségházat Raunacher Jakab kapitány az egész városi tanács élén ünnepiesen adja át Cresolich Gáspár plébánosnak, a főesperes (archidiacon) és Melcherich Vida kanonok jelenlétében, a templom sekrestyéjében.3 Sőt egy okmányból teljes részletességgel ismerjük meg a székesegyház teljes felszerelési készletét arany- és ezüst tárgyakban, miseruhákban és könyvekben. Miután ugyanis a fentemlített Cresolich Gáspár plébános, Ambrus bíró fia, 1457-ben meghalt, a főtemplom összes ingóságait részletes leltár mellett adta át a kapitány — a bírák és a tanács jelenlétében — Vidazick Sándor újonnan választott plébánosnak, Vida szabó fiának.4 A közjegyző által felvett átadási okmány egész teljességében megőrizte számunkra a templom akkori leltárát ; s ezt különösen érdekessé teszi az a körülmény, hogy olasz nyelven van a latin szövegbe iktatva, még pedig velenczei nyelvjárásban. Ebből az okmányból tudjuk meg, milyen volt a fiumei közbeszéd nyelve a XV. században s meglepőche látjuk, mily kevéssé tér el a most is dívó nyelvjárástól, mely ugyancsak velenczei jellegű. Bár egy kissé eltérít tárgyunktól, Fiume külső képétől, a leltárt érdekességénél fogva már itt közöljük magyarúl és az eredeti olasz szövegben. A nyelvi és nemzetiségi tanulságokra majd a következő fejezetben térünk vissza. A fiumei székesegyháznak leltára tehát 1457 deczember 29-én a következő tárgyakat foglalta magában : >>20 ezüst serleg, arany lemezzel befuttatva (Vinti calexi de arzento sopraindorati con le patene). 2 aranyozott ezüst ámpolna (Doe ampolete de arzento sopraindorate). 1 L. C. 243. 1. 1445. XII. 17. 2 Ilyenekűl említve Maurich Simon, ogastaldio R. Marie« (L. C. 639. 1.) ; Sa tan ni Márton (L. C. 353. 1.). 3 L. C. 307. 1. 1446 november 21-én. 4 Az okmány csak Alexander parrochusnak nevezi. Azonban más okmányokból tudjuk, kogy csak egy ily nevű pap volt Fiúméban. 1443-ban mint diakon van említve Alexander filius Viti sarctoris, 1445-ben már kanonok (1445. XI. 25.); 1445-ben —nyilván apja keresztneve után — már mint Alexander Vidazuh említtetik. (L. C. 516. 1.)