Századok – 1912

Történeti irodalom - Sztripszky Hiador és Alexics György: Szegedi Gergely énekeskönyve XVI. századbeli román fordításban. Protestáns hatások a hazai románságra. Ism. Gagyi Jenő 220

történeti irodalom. 223 A 96—7. lapon idézik Veress Endre véleményét, hogy Forró Miklós nemcsak kiadója, hanem fordítója is a Molitevniknek. »A magyarrá és kálvinistává lett román értelmiségből. . . kerültek ki az első fordítók«. (112. 1.) »Ki lehetett a román ének fordítója? Annyi bizonyos, hogy románul is tudó magyar ember volt.« (137. 1.) »Ezek szerint hát a román énekek fordítója csakis románul a nép hiányos nyelvén tudó magyar ember lehetett.« (140.1.) »Vélekedésünk szerint tehát aligha járunk messze a valóságtól, a mikor a kálvinista román énekek fordítóját Tordosi Pál püspökben sejtjük.« (144.1.) »Ha e három fordítás (t. i. Molitvelnik, Palia, Todoreszku t.) nyelvét összevetjük, nyilvánvalóvá lesz, hogy a szóalkotásban, hangtanban és magyarosságban fedik egymást ; továbbá, hogy mind a három nyelvemlék a bánáti román dialectus bélyegét viseli magán. Mind a három nyelvemlék fordítói tehát bánsági s hunyadmegyei románok.« (225.1.) Mi igaz hát ? Magam részéről a legutolsó kijelentést fogadom el, a nélkül, hogy kizártnak tartanám a Tordosi szerzőségét ; egyik szerző ugyan éppen magyar fordítót keresve bukkan Tordosira, de nem gondolta meg, hogy Tordosi szabad és candidációmentes választásból az erdélyi református oláhok püspöke ; képzelhetjük-e, hogy magyar papot választottak volna erre az állásra, mikor vele egyidejűleg görög, zsidó, szláv és magyar nyelvet tudó, irodalmilag képzett, kétségtelenül oláh származású papokkal találkozunk : Pestisei Mózes, Zákán Efraim, Akirie ? Tordos községről vehette nevét magyar és oláh egyformán, vegyes lakosságú oláh környezetben fekvő község lévén. Még kevésbbé hihetem el, hogy magyar ember fordított volna akármit is abban az időben oláh nyelvre ; még ma is, midőn e nyelv kimüvelődött, gazdag irodalma s minden fogalomra megfelelő szava van, aligha akadna egész Erdélyben magyar ember, a ki verseket tudna oláhra fordítani. Forró Miklósnak sem igen jutott valaha eszébe, hogy ágendát fordítson ; hanem mint buzgó református kiadatta valamelyik hunyadvidéki, magyar iskolát végzett oláh prédikátor fordítását. Az, hogy a fordítás tele hungaricismussal, nem bizonyít semmit : az irodalmi használatban, egyházi ténykedésben, tanult emberek nyelvén nem forgó oláh nyelven mindenesetre nehezen tudta a magyar szöveg értelmét visszaadni a fordító, s lehet, hogy öntudatosan is vett át, nem csak kényszerűségből, magyar szókat és kifejezéseket, lehet, sőt valószínű, hogy különben is éltek ezek a nép ajkán, de semmi esetre sem gyanúsíthatjuk a Molitvelnic fordítóját azzal, hogy oláhúl rosszúl tudó magyar ember lett volna ; Veress Endre éppen önmagát czáfolja meg, mikor »uluim