Századok – 1912
Kisebb közlemények - Téglás Gábor: Egy téved adat kiküszöbölése Dáczia történetéből 128
kisebb közlemények. 129 S a nagyon is találó észrevétel daczára a LEG- VI • HIS a CIL III. supplementumában is 8069 szám alatt ott kisért. Nehogy tehát még tovább zavarhassa a történetírókat, szükségesnek látjuk helyrajzi kutatásaink alapján annak jogtalan szereplését felderítve, törlésének halaszthatatlanságát beigazolni. Neigebauer sehol egy szóval sem emlékezik meg közvetlen megfigyeléseiről s Firtos-Várallyánál is feltűnő helyrajzi tévedését árulja el, a mikor szomszédosnak hirdeti a Bodoki hegységgel, mely a valóságban innen jókora távolságba esik és a Hargita-lánczolat kettős nyúlványával, t. í. a Ríka és Baróti hegység által ugyancsak el van különítve. Minthogy pedig az általa meglátogatott pontoknál sohasem mulasztja el ottjártának napját és körülményeit is felemlíteni, világos : hogy Segesváron jártában nyerhette a Fejér-Nyikó völgyre vonatkozó téves értesülését. Ackner Mihály, Dáczia felirattárának másik lelkes munkása, szintén nem jutott el a Hargita aljáig, hanem Gross Victor nevű ág. ev. lelkész másolatából közölte 1856-ban azt a két Jupiter-oltárt,1 melyek mindenikét egy-egy praef(ectus) coh(ortis) IUI Hisp(anorum) hagyta reánk. Müller Frigyes 2 1858-ban még azt a harmadik Marsoltárt is befoglalá útinaplójába, melyet Tarcsafalván Pálfly Dénes udvarházában talált volt Ackner3 másolója; de a melyet javaslatomra onnan 1894-ben Ugrón János alispán Székelyudvarhelyre, a vármegyeházához szállíttatott be. Müller Frigyes a mint ez oltárokat szemtől szemben láthatta, azonnal tisztába jött azzal is : hogy a Neigebauernál jelentkező LEG • VI • HIS az első Jupiter-oltáron CoH • IIII • HISP alakban feltüntetett cohors jelzés felvésetésével okoskodhatta ki az ismeretlen másoló. Vélekedése azonban nem nyerhetett kellő érvényesítést, jóllehet pár év múlva Orbán Balázs4 a Székelyföld cz. munkája érdekében patrisalva, Enlakon ráakadt az COH • IIII • HISP ama Diana-oltárára is, melynek segítségével Torma Károly 5 a nyert ínformatiók segítségével a cohors castellumát odautalhatá. 1 Ackner, Mitth. der Central-Commiss. I. 1856. 131. 1. CILIII. 946 és 947. 2 Müller Fr. Mittheil, der Central-Coramiss. III. 1858. 262. 1. 3 Ackner, Ausflüge bei Gelegenheit der Fahrt nach Sächsisch-Reen zur Generalsammlung des Vereins für siebenbürgische Landesunde vom 14. bis 28. August 1857. Transilvania. Beiblatt zum siebenbürger Bote. Hermannstadt (Nagyszeben) 1857. 42. szám, 165. 1. Majd közvetlen szemléletből: Müller, Mitth. der Central-Commiss. III. 1858. 260. 1. Gerhard, Archaeol. Anzeiger 1859. 127. 1. CIL III. п. 948. 4 Orbán Balázs, A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. I. kötet. Udvarhelyszék. Pest, 1868. 107. 1. 5 Torma Károly a Corpus Inscr. Latin. III. 179. 1. п. 945 közzétett oltárkőhöz adott jelentésében.
