Századok – 1912
Értekezések - THOMAŠIVSKYJ ISTVÁN: Adatok II. Rákóczi Ferencz és kora történetéhez. - I. közl. 113
126 dr. thomasivskyj istván, ért el semmi eredményt : nincsen ugyanis semmi nyoma, hogy a vojvoda valamiféleképen anyagilag is hozzájárult volna Rákóczi sikereihez. Mint a hogy ismeretes, Rákóczi kétszer is említ önéletrajzában egy lengyel urat,1 a ki állítólag Sobieski Jakab fölbuj fására a fejedelmet el akarta fogni Berezsánban és Lembergben is. később pedig az ellenségből a legjobb barátjává lett. Ki volt ez ? Thaly úgy gondolja, hogy ez a Radziwillek valamelyike volt ;2 Márki szerint pedig valamelyik Lubomirski György volt. (Ilyen nevű úr kettő is volt akkor.) 3 Az én véleményem szerint ez a mágnás sem Radzivill, sem Lubomirski nem volt. — Rákóczi barátai között ugyanis nem szerepelt sem az egyik, sem a másik, mert az összes Lubomirskiek nyílt ellenségei voltak. Ennek valamelyik másiknak kellett lennie. Mindabból, a mit Rákóczi erről a névtelen úrról említ, itten csak annyi a fontos, hogy a családját megjelöli, mert valamennyi egyéb dolgot akármelyik lengyel úrra bátran rá lehet alkalmazni. Ez a mágnás állítólag magnae prosapiae ember volt, a fejedelemnek vérszerint való atyjafia, ezenkívül Potockinak, a kijovi vojevodának rokona és Sobieski Jakab királyfinak benfentese. — Ha végigrostáljuk az akkori lengyel családokat, legnagyobb valószínűséggel mondhatjuk, hogy Rákóczi valamelyik Wisznyovjeczki (Wisniowiecki) herczegről beszélt itten. A magyarokkal szoros érintkezésben volt mind a két Wisniowiecki testvér, Mihály a litván altábornagy (hetman polny) és János (Janusz) a vilnai kastellánus. — Minden valószínűség szerint ez a János volt a névtelen mágnás. A Rákóczi-családdal való atyafisága fictiv volt és pedig a Zamojski-család révén, a kikből János, a kanczellár és nagykoronai hetman, a gyermektelen Báthori Grizeldának volt az ura. — Wisniowiecki János Potocki Józseffel sógorságban volt : mind a kettőnek felesége Leszczynski (olv. Lescsinyszki) leány volt. A Sobieskiekkel annyi atyafisága volt, hogy az öregapja mostoha fivére volt a Sobieski királyfiúk öreganyjának. — Ilyenformán, mint látható, egészen megfelel ez az úr annak a szerepnek, a melyben őt maga Rákóczi vázolja. Igaz ugyan, hogy egy dolog ellentmond ennek : az tudniillik, hogy Rákóczi Wisnoiwieckit barátai között sorolja fel a lembergi találkozásról szóló elbeszélés előtt.4 Ez azonban véleményem szerint a dolgon nem változtat, mert Rákóczi önéletrajzában a tények sorrendje, a melyet ő 16 évvel utóbb tett papírra, nem teljesen megbízható ; ez nem napló, hanem emlékirat. 1 Önéletrajz 139—140, 143—144. 2 Thaly II. 453, 473. 3 Márki I. 225, 234. 4 Önéletrajz 142.
