Századok – 1912

Értekezések - NYÁRY ALBERT br.: Az utolsó magyar trónkövetelő. - II. és befejező közlemény 89

110: dr. báró nyáry albert. is. »Elhunyt emberek magánviszonyai, kivált midőn azok bírói hatalom közbelépésével kellemetlenül végződnek, kíméletet kívánnak, nem is tartoznak munkám keretébe. — Egy világosan állott előttem, hogy ha mi ilyen apparentiákkal fellépett úri emberrel együttműködési viszonyba lépünk, nagyon sajnos balmagyarázatokra adunk alkalmat, a barátságos hatalmaknak hazánk ügye iránti jóakaratát compromittáljuk, s Magyarország függetlenségi zászlaját, melynek, távoltartván azt minden kalandorsági színezettől, rokonszenvet s tiszteletet sikerült biztosítanunk, azon veszélynek teszszük ki, hogy nevetségessé legyen az egész világ előtt.« A többi kortársak közül egyiknek sem ismerjük a herczegről való nyilvánosságnak átadott véleményét. Pulszky az »Életem és Korom«-ban egy szóval sem emlékezett meg Crouyról, s csodálatos ügyességgel tudott átsiklani fölötte azokon a lapokon, a melyek az olaszországi ügyeket tárgyalják. Talán utólag restelte már a benső, meghitt viszonyt, a melynek melege oly sok kellemes órát szerzett neki . . . Crouy-Chanel Ágostonnak kétféle arczképét ismerem. Mind a kettő a hetven éven túl levő herczeget ábrázolja. Az egyiken keresztbefont karokkal, hátravetett fejjel tekint reánk, szakálla rövidre nyírt, s összehúzott szemöldjei alól szemei fiatalos tűzzel látszanak csillogni. Öltözete valami régi szabású szalonkabát. Ilyen volt a herczeg, mikor ellenségeivel állott szemben. A másikon fátyolozott, merengő a tekintete, szelíd lágyság ömlik el arczán, s szája körűi valami fájdalmas mosoly játszik. Hófehér szakálla ráömlik mellére, s megroskadt termetét vállravetett fekete mente és atilla födi. Ez a kép a jóbarátok számára készült. Mert valóban ilyen volt ő az életben is. Csodálatos kétlelkű ember. A legkíméletlenebb ellenfél, a ki igazát a késhegyig kész védeni, s élet-halál harczot vív egyszerre két fejedelmi személyiséggel abban a korban, a mikor mások már régen sírban pihennek, vagy elfáradva a béke és csönd után vágyódnak. Más oldalról a világ legfigyelmesebb, legudvariasabb embere, hálás minden vett szolgálatért, a ki soha sem feledkezik meg semmi neki tett jóról, szinte a naivságig önfeláldozó hű barát, a kinek gyermeteg jó szívét számtalanszor zsákmányolta ki az önző számítás. E mellett egy született nagyúri allureökkel rendelkező szellemes, vidám, nyílt franczia herczeg volt, ha kellett, speculativ üzletember, nagyszabású gründoló, vagy sima diplomata. Világlátott, éles tekintetű ember is volt, a ki sokat tapasztalt, tanult életében, s a ki csodálatosképen mindig a szabadságot védte, s e mellett az uralomra tört. Egész életén keresztül conspirált, a hatalmasok ellen küzdött, szédítő magasságokra emelte fel a forgandó szerencse, s a siker mindig akkor siklott ki a kezéből, a mikor már