Századok – 1912

Értekezések - NYÁRY ALBERT br.: Az utolsó magyar trónkövetelő. - II. és befejező közlemény 89

az utolsó magyak trónkövetelő. 109 éppen a magyar nemzet örömujjongása között teszi a fejére Szent István koronáját I. Ferencz József. Vejénél, Sarrazin grófnál Abbeilben, összetörve, elfeledve 1873-ban halt meg s Dauphinében, az allevardi családi sírboltban pihen, a melyre egy piramis alakú építmény borúi. A bejáratot két cherub őrzi, a kripta tetején pedig a koronás III-ik Endre vigyáz a nyugvók csendes álmára. Az események Kossuthnak adtak igazat, a ki egy Crouy-Chanel herczeget nem talált alkalmasnak arra, hogy Magyarország függetlenségét általa lehessen kivívni. Most nem volt elég a jogczím a magyar koronára, elég erősnek kellett volna lennie azt megszerezni is tudni, s ha kell, meg is védeni. Ágoston herczeg nem lehetett ez a kiválasztott. Addig, a míg szüksége volt rá Napoleon császárnak, hogy sakkban tartsa vgle az osztrák császárt, annyi pénzt bocsátott rendelkezésére, hogy annak csillogása közt egy valóságos trónkövetelő szerepét tudta játszani. Mihelyt azonban változott a helyzet, másként alakultak a viszonyok, a politika nagy sakktáblájáról hirtelen kiütött figura lett a szegény, bizakodó, öreg herczegből. És egyszerre operette-alak vált az emigratio reménységéből. Olyan, a minőnek Kossuth az első percztől fogva tartotta, s a milyennek lefestette azok előtt, a kik nem hittek már vakon az ő látnoki voltában, s készek voltak meghasonlani a trónkövetelő végett a kormányzóval. A Klapkával, Pulszkyval, Nyáryval való szakítás sok fájdalmat okozhatott Kossuthnak, s valami mélyen megható van abban, hogy évtizedek után, mikor rég koporsóban pihent már a volt ellenfél, miként nyilatkozik Kossuth a herczegről. Nyárv Albert halála alkalmából így ír : 1 »Méltóságod levele felelevenítette a bánatos megilletődést, melyet fivére halálának híre lelkemben felkeltett. Ide künn, idegen földön keveset érintkeztem vele azon meghitt viszony miatt, melybe Crouy-Chanel herczeggel lépni jónak látta volt, kinek az emigratio által képviselt magyar ügybe keveredését én politikailag ártalmasnak ítéltem, s a vele való viszonyba lépést pedig comproraittálónak tartottam, mely felfogásomat nagyon is igazolta a herczeg magánéletének szomorú befejezése.« Az »Irataimban« még kíméletlenebbiil emlékezik meg Ágostonról.2 Régi álláspontjához híven, hogy nem volt soha semmi komolyabb alapja a Crouy-mozgalomnak, egy aránylag rövid jegyzetben végez az egész ügygyei, s nem magát a kérdést tárgyalja, hanem nagyrészt a herczeg személyével foglalkozik. S ez a megemlékezés keserű is, ellenszenves 1 Kossuth levele b. Nyáry Jenőhöz 1886 máj. 24. 2 Kossuth: Irataim az Emigratióból. III. 724.