Századok – 1912

Értekezések - NYÁRY ALBERT br.: Az utolsó magyar trónkövetelő. - II. és befejező közlemény 89

108: dr. báró nyáry albert. végre is kénytelen volt reágondolni magát, mert hitele, mihelyt jövője kilátástalanná vált, rövidesen teljesen kimerült, a császártól meg talán Ígéretet kapott, hogy napjairól kellő gondoskodás fog történni. Olyan hamarosan megfeledkezett mindenki a j ó öreg herczegről ! Legtöbbnyire közömbösen fogadták azokat a híreket, a melyek róla szárnyra keltek. Hogy teljesen sanyarogva tengeti életét Párisban, aztán hogy az adósok börtöne adott szállást neki, majd, hogy életének utolsó statiója a fegyházban játszódott le, a hová valami csalás, vagy más bűnügy miatt küldötte a fenyítő híróság. Mindez akár meg is történhetett a magára hagyatott öreg herczeggel. A ki éveken keresztül olvasatlanul engedte ki kezéből az aranyakat, annak nehéz lehetett megszokni egyszerre abból a néhány ezer franc kegydíjból tengődni, a melyet a császár folyósított neki, az adósok börtöne pedig akkor még el nem évült intézmény volt Francziaországban. Aztán a herczeget könnyű volt belevinni különféle vállalatokba, a melyek realitásáról talán nem győződött meg elég alaposan. Odaadta talán a nevét a mások manipulatióihoz. így kerülhetett összeütközésbe a paragraphusokkal. Egyébként semmi esetre sem. Mert Crouy-Chanel Ágoston maga képtelen lett volna becstelen cselekedetre ! A legutolsó értesítés szerint a herczeg kikerülte a fegyházat, mert a császár egykori barátját és pártfogoltját a büntetés elől egy »maison da santé«-ba helyezte el, s a testben, lélekben megtört szerencsétlen herczeg itt fejezte be életét. Ezekkel a hírekkel szemben a legmegbízhatóbb értesítés úgy szól, hogy a herczeg perének elveszte után teljesen a hitelezők kezébe került, s az ezek által való szorongattatások között mohón kutatott új pénzforrások után. Ily körülmények között jutott érintkezésbe 1867-ben Dupray de la Malliere-rel, egy typikus kalandorral és egy Berthome nevű vasúti pénztárossal, a ki valami remények által kecsegtetve önkényüleg nagyobb összeget adott kölcsön a herczegnek. Természetesen Ágoston nem volt azon helyzetben, hogy fizethetett volna, a dolog nyilvánosságra került, s a vasút perbe fogta úgy a pénztárnokot, mint a közvetítőt és az adós herczeget is. Azok a lapok, a melyek csak nemrég égig emelték a herczeget, most siettek az ő rovására kiszínezve világgá kürtölni az eseményt, s a botrány hírére a császár felhívta Crouyt, hogy a pör lefolyásáig vonuljon teljesen magányba. A kihallgatáskor a herczeg arra hivatkozott, hogy ő mitsem tudott a neki kölcsön adott pénz eredetéről. Az Ítéletet nem ismerjük, de egy bizonyos, hogy Crouy-Chanel Ágoston herczeg egy perczig sem volt foglya a büntető igazságszolgáltatásnak. Elég tragikus volt a sorsa, hogy a bíróság Ítélkezik felette, mikor