Századok – 1911

Történeti irodalom - Jósa János: A csiki székely krónika. Ism. Dési Imre 207

208 TÖRTÉNETI IRODALOM. 208 ban nincsenek és nem voltak. A Sándor-család hamis genealógiáját 1796-ban szerkesztették s akkor szerkesztették, illetőleg hamisították a krónikát is. A pogány áldozókelyhül szerepeltetett kókuszdió serleg nem ősrégi, hanem XVII. századi ötvösmunka. A székely krónika családi hiúság és anyagi érdekek czéljára készült, hogy egyik, anyai ágon bárók és grófok ivadékául büszkélkedő Sándornak az Árpád nemzetségéből való ősi vezéri leszármazást biztosítson s hogy a százados Apor—Sándor perben (határper) tanúbizonyságul szolgáljon. (Id. mű 73. 1.) Szádeczky a krónika szerkesztőjét elegendő gyanúokok alapján Sándor Zsigmondban véli felismerni. Bár Szádeczky munkájának egyik ismertetője szerint az abban foglalt kutatások alapján »egyszer s mindenkorra lekerül a napirendről mind a krónika, mind a genealógia, mind a rabonbán pohár«, (Századok. 1907. 855. 1.) Jósa János újból megkísérli a krónika feltámasztását. Dolgozata azonban nem terjeszkedik ki a belső (tárgyi) adatok kritikai vizsgálatára, hanem pusztán a Szádeczkytől megállapított tételekkel való polémiában merül ki, azon feltevésben, hogy a krónika születése homályos körülményeinek tisztázásából, megvilágításából önként következik a krónika tárgyi hitelessége is. A mi természetesen nem áll. Vegyük a Jósaféle ellenvetéseket sorjában elő. Mindenekelőtt Sándor Zsigmond szerzőségét tagadja, inert azt ilyen krónika megszerkesztésére képesnek nem tartja ; megengedi azonban, hogy »csak meghamisította a készenkapottat, toldozás-foldozásaival, kihagyásaival meg betoldásaival«. Ez feltevésnek feltevés ugyan, de nincs bebizonyítva s a bizonyítással szerző is adós maradt. Viszont kérdjük, ha elhagynók a krónikából a Sándor-családra vonatkozó részleteket, ugyan mi maradna meg belőle ? — A rabonbán elnevezésnek szerinte »történeti alapja van«. A honfoglaló magyarok közt ugyanis zsidó vallású kazarok is voltak s így a zsidó nevek és kifejezések használata ezeknél természetes volt. Mivel szerző szerint a kazarok egyik melléktörzse »a 3 nemzetségű hún-kazar (kabar) — székely vala«, ezért nevezhették a székelyek az ő főrabbijokat és főurukat rabreban, »könnyebb kiejtéssel« (!) rabonbán névvel, a mely elnevezés és méltóság azonban századokkal a krónika állítólagos keletkezése (1533) előtt megszűnt. — Ismét csak üres feltevések, melyeket szerző igazolni nem tud s nem is tudhat, mert történeti (okleveles) adatai a nem létező méltóságról nem lehetnek. — »A Zandirhám névnek is történeti alapja van«. A név szerinte azonos Jordanes Uzindurjával ; ugyanis : (U)Zindur + hám = (U)Zandir + hám= Zandirhám. Nagyon kényelmes (ámbár naiv) névszármaztatási módszer, melyet azonban szerző sem tart feltétlenül bizonyosnak