Századok – 1911

Történeti irodalom - Dorner Béla: Az erdélyrészi szászok mezőgazdasága. Ism. M. S. 728

7*8 I TÖRTÉNETI IRODALOM. 790 miatt kötelességszerüleg személyesen nem tisztelhette ő fenségét. A főherczegi vendégek és a csapatok elvonulása után pedig Pestre jó időre újból ráborult a köznapi életnek szürkesége és csöndje. Eble új könyve a történelemnek mellékeseményeiből néhány kedves mozzanatot s a régi Pestnek néhány érdekes vonását eleveníti föl. Minthogy — Voltaire szerint— a történelem bő aratása után ezeknek a dolgoknak megírása még le nem tarolt mező s mivel híres személyekre vonatkoznak, érdekelni fogják a magyar közönséget. PETHŐ SÁNDOR. Az erdélyi szászok mezőgazdasága. 68 szövegképpel. Irta Enesei Borner Béla. (Győr), 1910. 8 r. 336 lap. Ara 8 kor. Gazdaságtörténelmi irodalmunk oly szegényes, hogy szívesen fogadunk minden könyvet, a mely annak ügyét előbbre viszi. Könyve megírásában Dorner gazdasági intézőt gyakorlati czélok vezették ; első sorban az a vágy, hogy az erdélyi magyarok megismerjék s megismervén, kövessék a velők nyolczadfélszáz esztendeje élő szászok falusi gazdasági életét. Ezt Schidler Gusztáv Adolf, »a poétikus lelkű« szász író, már 1896-ban bemutatta »Der siebenbürgisch-sächsische Bauernhof und seine Bewohner« czímű munkájában, mely magyarúl is megjelent Székely István fordításában. Dorner, ki többnyire tóle veszi történelmi adatait, sokkal jobban hathat a magyar gazdákra, mert a szászok gazdálkodásából mindig levonja a magyar gazdaságokban alkalmazható tanulságokat. Gondosan s a viszonyok alapos ismeretével írt könyve éppen azért tartozik gazdaságtörténelmi irodalmunk leghasznosabb és legáldásosabb alkotásai közé. Történelemmel összefüggően csak a nagyon vázlatos első fejezet foglalkozik. Az újabb nyomozások alapján a szászok őshazáját a Középső-Rajna vidékén keresi s bevándorlásukat, a Mosel vidékén (1144—1151.) kitört éhséggel hozza összeköttetésbe. Mindamellett elfogadja, hogy más részök szintén gazdasági csapás : a Zuyder-tó keletkezése (1135.) következtében, Flandriából vándorolt be s hogy a szászok föltétlenül Felső-Magyarországon át, Szatmár-Németi felől jöttek Erdélybe. Kezdetben csupán földmíveléssel foglalkoztak s őshazájukból hozták magukkal a háromnvomásos gazdálkodás rendszerét. Zárt falvakban telepedtek le s az erdő és a legelő egy részét, mint községi közvagyont, osztatlanúl kezelték. Az irtásos szántóföld is a községé volt ; egyes gazda csak használatra kapott belőle. A mit a nagyszebeni településről mond, csak G. Bleibtreu berlini festő történeti képének leírása. Adataiban gazdagabb a bárczasági szászok bevándorlásáról szóló fejezet. Szeben vidékét, hol a szá-