Századok – 1911

Tárcza - Gábor Gyula: Nordau és a történetírás. - I. 66

TÁRCZA. NORDAU ÉS A TÖRTÉNETÍRÁS. I. Több mint egy éve immár, hogy nagynevű hazánkfiának, Max Nordaunak Sinn der Geschichte czímű műve napvilágot látott. A mélyen gondolkozó philosophnak, a Paradoxe és a I)ic konventionellen Lügen der Kulturmenschheit szerzőjének különösen belletristikus munkái iránt már régóta óriási érdeklődést mutat a nagyközönség és így érthető az a sensatio, melyet Nordau említett munkája a művelt olvasók és a napi sajtó körében keltett. Szigorúan tudományos alapon, rendkívül nagy apparátussal, nagv elmeéllel, még nagyobb szellemességgel, de — talán képes leszek kimutatni — kevés igazsággal, azt iparkodik Nordau bebizonyítani, hogy a történelem tudománya a »tudomány« elnevezésre, nem méltó. Hogy a történetírás productumai hazugságok, képtelenségek ; hogy a megírt történelme az emberiségnek mindennek megfelel, lehet szép poéma, regény, művészi phantasmagoria, csak éppen az emberiség igazi történetét nem tartalmazhatja, és mivel a multak tanulságaiból a jövőt megállapítani képtelen, ennélfogva a történetbölcselet lehetetlen tudomány. Nordau müvével szemben az agyonhallgatás törekvése szánalmas szegénységi bizonyítvány lenne még akkor is, ha nem lenne egyenesen meddő lehetetlenség. Egy író munkájával, a kinek minden hírlapi czikke valósággal lángra gyújtja az egész művelt Európát, foglalkoznunk kell és a história magyarországi művelőinek sem válhatik szégyenére, ha megkísérlik, hogy menedékhelyet nyújtsanak szegény Cliónak, a kit Nordau olyan kérlelhetleniil kikergetett a Helikon berkeiből, kimondván róla, hogy Cüo nem múzsa, hanem csak afiéle bárczás hölgye az Olympusnak, a ki egyaránt kokettiroz a philosophussal, jogászszal, sőt — uram bocsá' ! — még a jámbor theologussal is. A mikor százhúsz esztendő előtt Kant, a nagy königsbergi tudós Kritik der reinen Vernunft czímű művében épp olyan kérlel-