Századok – 1911

Történeti irodalom - Teutsch Frigyes: Az erdélyi szászok története. Ism. Müller A. 636

638 történeti irodalom. külön-külön fejezetekben tárgyalva az illető időszak családi, egyházi és iskolai életét, érdekes adatokkal világítva bele az akkori erdélyrészi kulturális viszonyokba. A kútforrások és irodalom összegezése a függelékben, az e kérdéssel foglalkozók részére megbecsülhetetlen könnyítés. Nem tagadható, hogy ezen időkről, melyeket a harmadik kötet tárgyal, kényes és nagyon nehéz feladat volt a »szász nép« számára, mint czímlapján írja, olyan történetet írni, mely nem szász bíráló előtt is megállja helyét és elismeréssel kell adóznunk a szerzőnek nyilvánvaló szándékáért, hogy lehető tárgyilagossággal írja meg a szászok történetét. Csak a kritika kedvéért álljanak itt következő megjegyzéseink. A tojástáncz, melyet a szász nemzeti politika az elmúlt század küzdelmeiben járt, végeredményében nem hozta meg a várt jutalmat és panasz hangján mondja a szerző, hogy a szászoknak, »a kik eleinte mint elsőrendű művelődési tényezők barátságosan és örömest fogadtattak és a királyoktól értékes jogokkal ruháztattak föl, hogy nehéz föladatuk keresztülvitele lehetővé tétessék, küzdelem és nehéz munka volt sorsuk kezdettől fogva. Eleinte a körülöttük lakó néptörzsek tanítómestereinek, később tolakodóknak nézik őket ; minél inkább előhalad a környezet, annál kisebb lesz befolyásuk és jelentőségük ; és végre ugyanazon nép, mely hajdan hivatva volt az országnak szolgálatot tenni, épp azon tulajdonságaiért, a melyek kedvéért behívatott annak idején és a melyekkel a legjobbat tevé az új haza javára, megtámadottnak és üldözöttnek érzi magát és azt, a mit eddig dicsérően jegyeztek meg róla, később szemére hányják. A műveltség egykori hordozója kelletlenül elismert kulturtényezővé lesz a számos generatio vérével és verejtékével megváltott földön.«1 Nagyon szemrehányólag hangzik, pedig nagyon logikus és előrelátható fejlődése a történelemnek. Hogy a »külön jogok«. mindörökre nem maradhatnak külön jogok, szigetenként egy nagy, fejlődő és szaporodó néptenger közepett, csak természetes volt és kérdéses, hogy helyesen cselekedtek-e az illetékes tényezők, midőn egy bevándorló, művelődés terjesztésére behívott csapatot oly jogokkal ruháztak föl, melyek lehetővé tették, hogy évszázadokon keresztül a legnagyobb elzárkózottsággal övezett, külön államot képeztek az államban, a helyett, hogy mihamarabb beleolvadva a többi népekbe, egységes, erős törzset alkossanak, hol az új elemek nagyobb műveltsége az általánosság 1 Il-ik kötet bevezetése.