Századok – 1911

Kisebb közlemények - Fabó Bertalan: Egy ismeretlen erdélyi magyar zenész 627

629 kisebb közlemények. költött Rajnisnak egy kedves versére és azt egész kis zenekarra való kísérettel tervezte (két hegedű, 2 mély hegedű, 2 fuvola, 2 kürt •és 1 brácsa). Az írásmód tenor-kulcs; hegedű-kulcsra áttéve a czikornvássága daczára kedves dallam F-durban van énekre, zongorakísérettel.1 Megtudjuk azonkívül, hogy a szerző nemcsak képzett zenész, hanem a korhoz képest széles látkörű, gondolkozó ember. Tudja, hogy e munka a maga nemében első és nem emlékszik olyanra (tehát annyira szemmel tartotta azokat, hogyha megjelent volna, bizonyosan emlékeznék rá), mely az ő idejéig magyar nyelven »több muzsika szereknek egybesegítésekre kidolgozott« megjelent volna és igazán csodálatos merészséggel és éleslátással kijelenti, hogy »muzsikai hajolhatóságra« a magyar nyelv sok európai nyelvet megelőz. A mikor József császár és creaturái urbi et orbi hirdették, hogy a magyar nyelv annyira műveletlen és elmaradt, hogy azt semmihez és semmire sem lehet alkalmazni : ugyanekkor ő azt az énekre és zenei deklamálásra, tehát a nyelvi készség legmagasabb fokaira alkalmasnak találja. Tudja, hogy Rajnis »amaz a két magyar haza előtt híres magyar verselő«; ebből látszik, hogy Kazinczynak apostoli buzgalma, a melylyel mindenfelé levelezett és a melylyel folyóiratait kiadta, megtermette azt a gyümölcsöt, hogy a két magyar haza tudomást vett egymásról és irodalmilag legalább — majdnem egy századdal a politikai egyesülés előtt, egygyé lett. Tudja, hogy olyan költemény való a megzenésítésre, a melyben hangulat és »theatromi érzékenység« van. Előszava érdekesen belevilágít a saját fejlődésébe és az akkori műveltségi és társadalmi viszonyokba is. ö róla magáról alig tudunk valamit ; de elmondja, hogy 13 évvel ezelőtt, tehát 1778-ban, a gubernátorné, Bánffy Györgyné őt »muzsikáló segítésre« méltatta és hogy a gubernátorné magas zenei műveltséggel, képzettséggel bíró nő volt, mert ő ott »a musikának jobb Ízlését magáévá tette« és hogy kinek ajánlhatná másnak »Muzsikámnak zsengéjét«, »mint Kegyelmességednek, Ki is arról — a Musikának legértőbbje szinte a tökéletességig lévén — legegyenesebb s ezzel legigazabb Ítéletet hozhat«. Ezen előszavában, helyes, újonnan maga készítette magyar szakkifejezéseivel Schreier azt is megmutatja, hogy nemcsak a zenének, de a magyar nyelvnek és stylusnak is képzett művelője ; ebben is méltó utódja Maróthynak, a zene- és zenei nyelv magyar művelésében méltó előzőjének (»A hármóniás éneklésről ; Debreezen 1754«.) 1 Akkoriban (Haydn és Mozart első kiadásainál is) az egy hangszerszólamok külön-külön kivehetöleg hozzá voltak csapva a zongora betét mellé, ezek itt is igy vannak : a hangszerelés correct, igen gondos — Haydn tanulmányozásra vall.