Századok – 1911
Értekezések - PETROVAY GYÖRGY: A máramarosi oláhok 607
A .MARAMAROSI OLÁHOK. 619 Bogdán vajda kivonulása Moldvába és a Drágfjyak ősei. A Bogdán vajda és rokonai betelepülése által ismét megnépesedett Máramaros és Bereg vármegye keleti részének lakosai csakhamar újra megfogyatkoztak, mert alighogy hírét vette Bogdán vajda Károly király elhunytának, nem sokat tartván a fiatal, csak 16 éves Lajos király erélyességétől, de különben is vérében levén már a független fejedelemség utáni vágy, 1342 végén vagy 1343 tavaszán megindult Moldva elfoglalására,1 zászló alá gyűjtvén a saját népein kivűl mindazokat, a kiket Ígéretekkel megnyerhetett, vagy a kiket erőszakkal íjákényszeríthetett s véres harczok után elűzvén Szász vajdát és fiait, beleült Moldvaország fejedelmi székébe.2 Bogdán vajda kiköltözésének indító oka nem az erőszakos hittérítés volt, a mit Szalay László és utána Lehoczky is állítanak, mert hiszen a Máramarosban megmaradottak, valamint az utóbb beköltözött s velők együtt lakó ruthének is háborítatlanúl gyakorolták keleti egyházuk szertartásait, de nem volt az sem egyedüli indító oka, a mit más történetírók nyilvánítanak, hogy a lakatlan Moldvába annak termékenysége végett telepedett volt ki, mert habár nem is volt Moldva akkor valdmi nagyon népes, de lakosok nélkül való éppen nem volt, hiszen uralkodója is volt Szász vajda személyében, a kit és fiait elébb el kellett 1 Wenzel Gusztáv 1350 és 1354 közé helyezi Bogdán vajda kivonulását, Lehoczky Tivadar pedig 1367-re határozza. Mind a két időmegállapítás téves, mert Lajos király 1343 október 21-én kelt levele Bogdánt már hűtelennek és csak volt máramarosi vajdának nevezi (Máramarosi Di-plomák a XIV. XV. századból 17. lap). Igaz, hogy Löczkffy András és az ó székelyei csak 1345-ben verték meg Moldvában a tatárokat és űzték tova egész a Feketetengerig, de ebből még nem következik, hogy Bogdán vajda már 1343-ban ki nem mehetett volna Moldva északi, hegyes vidékeire, hiszen a lovas tatárok csak sík területen sátorozhattak, onnan csapkodván be Magyarországba az erdélyi részekre. 2 Nem fogadhatjuk el egyik nagynevű történészünk (magánlevélben közlött) azon vélekedését, hogy Szász vajda nem uralkodott, hanem csak egy csoport vajdája volt Moldvában, mert akármilyen kicsiny lehetett is a népe, ott a magyar határon túl éppen úgy uralkodott, mint annak idejében a hatalmasabb Lithen vagy Barbát vajda a Havaselón. Hunfalvy Pál is azt írja (Az oláhok története II. k. 23. lap), hogy az 1373-ik évi okmány nem mondja, miszerint Szász moldvai vajda lett volna, ámde az oklevél elég világosan írja, hogy a fiai ott (Moldvában) hagyván szeretett szüleiket és minden javaikat, onnan követték Lajos királyt Magyarországba. Hunfalvy különben másként is hibásan értelmezte ezt az oklevelet, mert azt olvasta ki belőle, hogy Szász vajda királyi udvarnok volt, holott a szöveg ezen kifejezése : »Balk, Drag et Joannes filii condam Zaaz vajvode aule nostre familiares« határozottan mondja, hogy Balk és testvérei a király udvarnokai, nem pedig Szász vajda. 40*
